2013. augusztus 20.

Imádok itthon lenni...

Haza akartam jönni, na de ez már sok! Nem hiszem el, hogy minden törekvésem, hogy ne legyen veszekedés képes veszekedést szítani. Mégis miért kel az én édesanyámnak mindent kiforgatnia és komplett idiótának beállítania? 
Szerintem én nem vagyok annyira szörnyű - tényleg. De mi is a mostani szituáció?
Megkérdeztem anyut, hogy kér e sütit sodóval. Azt mondta igen, de a sodót melegítsem meg - így is tettem. Csak ugyebár a sodó kcisit kijött, de gondoltam, majd miután betettem a két sütikockát a sodóba és elővettem magamnak a kaját, akkor majd utána leöblítem a tetőt és a benti részt is (bár mindig lecsesznek, ha a mikrót takarítom, mert nem csinálom jól). Szóval közben anyu bejött és megfogta a tányért, ami ugye sodós volt és utána benézett a mikróba - robbant a bomba. Mondván, hogy 18 évesen milyen hülye vagyok, hogy nem tudok eltakarítani magam után. 
Tehát én egy dilettáns idióta vagyok, aki ráadásul gyerekes is. De basszus! Bejön, vádaskodik és aztán még a többieknek is... Mindegy is! Azért egy kicsit bánt, hogy feltették a magasba a mikrót és örülök, ha a tányért látom - mégis a tálcára csöppenő egy foltot honnan kellett volna látnom? És akkor ezek után az anyám még számon is kér? Kérlek! 

Azt már megszoktam, hogy nem lehet olvasni/filmet nézni, mert mindenkinek akkor kell elkezdenie beszélnie - ha meg nem reagálsz akkor azt hiszik, hogy süket vagy. Szóval, örülök, hogy fent vagyok, de annak még inkább, hogy holnap lesz egy nyugis napom, ami írással fog telni - regényt, méghozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése