L A S T * W E E K

Mint minden normális ember - akinek lehetősége van a Balaton partján nyaralni - néha kimegyek a napra és, ha nem a nagyszülőkről van szó, akkor a vízhez is. Mert én egyszerűen utálok lemenni a mamával a partra, mert a lehető legcikibb dolgokat tudja művelni...

Elkezdődött az utolsó hét...

Szóval, most a szembe szomszédnál vendégek vannak, akik nagyon  jó fejek - K. angoltanár; L. pedig nem tudom mi. Szóval, tegnap lementünk velük a partra és ott töltöttük a napot - remek volt, mert mindenfélét csináltunk. Tollasoztunk a röplabda pályán, a legnagyobb melegben; a vízben próbáltunk macskázás után bal kézzel dobálni és játszottunk üveggolyókkal is. Szóval remek volt.

Leégett az arcom, a vállam és a hátam felső része - ami nem zavar annyira, mert általában ez történik, de utána szép barna leszek... Szóval, most már színem is van. :)

Elromlott a fülhallgatóm. Pedig direkt leragasztottuk apuval, hogy ne törjön meg - kudarcba fulladt a próbálkozásunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen gyorsan tönkremennek ezek a vackok - nálam meg aztán minden gyorsabban megy tönkre... (lsd: pendrive-ok, egerek, fülhallgatók)

Nem baj, csak egy kicsit zavar, hogy vagy antennásat kell játszanom, vagy fél füllel hallgatni a zenét - meg aztán, hogy a nagyszüleim így korlátlanul dumálhatnak hozzám és még hallom is őket. Szóval, otthon nehéz lesz Bones-t nézni.

Valahol a piszkozatok között van két bejegyzés. 

Az egyik marha hosszú lesz (és mivel nem tudom hogy, hogyan lehet hiperhivatkozást betenni a bejegyzés végére "Tovább -> aztán az egész bejegyzésre ugrik", hogy naaaaaagyon hosszú lesz), de remélem néhányan azért majd elolvassák és happy-k lesznek tőle. /Bones-os bejegyzés lesz./

A másik pedig egy bejegyzés néhány háttérképről (számszerint 2-ről), amik szintén Bones témában készültek, de az unatkozásom határtalan volt.

Miért várom, hogy otthon legyek?

Mert akkor nézhetek Bones-t és írhatok. Mert ott lesznek a szüleim és a könyveim. Mert a barátaimmal elmehetek ide-oda. Mert talán elmehetek az Árnyvadászos mozizásra. Mert kíváncsi vagyok a konyhánkra. Mert már hiányzik az apu és köztem lefolytatott beszélgetések.