Elegem van

Elegem van

{Őszinte és kegyetlen}

Elgondolkoztam, sokszor, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést és miután visszajött a gépem – sikeres újraélesztés, oh yeah – úgy döntöttem nem írom meg. Aztán R. írt, és felhozta, felhozta azt a témát, amit én nem akartam – mert miért akarna bárki is beszélni olyanról, amivel valaki mást is szóbahozhatna, nem jó értelemben?

Azt mondtam tavasszal, hogy akkor nem írok a barátaimról bejegyzést, mert ők nem szerettek volna a részesei lenni – szóval kb. az életemnek se, de ez más kérdés. És most eljutottam odáig, hogy A. konkrétan bebizonyította, hogy nem a barátom – a szomorú, hogy R.-rel annyira össze vannak nőve, hogy nem egy, hanem két barátomat is elveszítem.

Bejegyzés arról, hogy igenis van lelki terror, nem vagyok hülye és nem lehet palira venni. Elképesztő részletességgel.

Véleményem

Éreztétek már úgy, hogy az év egyre csak rosszabb lesz? Hogy a barátaid, az állítólagos barátaid a születésnapod után elfordulnak tőled? Éreztétek már, hogy hirtelen egyedül maradtok? Hogy kinéznek, mert nem vagy bunkó a tanáraddal? Hogy egy pillanatig senki sincs, csak a tanárok?

Szóval, kezdjük az elejéről: azt hiszem tavaly év elején válságidőszakba keveredtem. Olyanba, ami nem csak engem, de a körülöttem élőket is megváltoztatta – azt hittem segítenek, azt hittem ott vannak nekem és mégse így történt. Valamikor történt egy pálfordulás és két tanárom (Sleepy, aki akkor még a tanárom volt és ToZó) lett az, aki nem döntött úgy, hogy utál – bár nem hiszem, hogy a tanároknak ildomos is bárkit utálniuk, max nem szimpatizálnak valakikkel túlzottan – és ezek közül az egyik (Sleepy) jobban be lett avatva

Én nem tudom ToZó mit láthatott, vagy mit nem, de talán a súrlódások feltűnhettek neki – az még szerintem a vaknak is feltűnt, hogy nem teljesen zavarmentes a légkör közöttünk A.-val és így természetesen R.-rel. Nos, nem tudom mit láthatott, de azt tudom, hogy most mit fog – és mivel én próbálok fair lenni, de csak a saját értelmezésembe tudom leírni az olvasottakat, így nem tudom garantálni, hogy A. is ugyanezen az állásponton van. (Sőt! A. most eltökélt céljaként akar engem semmibe venni és porig alázni, szóval soha se fogja beismerni, hogy félreértett esetleg valamit.)

Szóval, kezdjük év elején, amikor is Sleepy megjelent – egy elanyátlanodott, fiatal tanár, aki megkapta az osztályunkat, hogy okítson nekünk valamit – és bemutatkozott. Akkor lettem én az, aki írt neki – mert volt egy ilyen poszt, akinek írnia kellett neki a dogák előtt – és azt hiszem túl sokszor tértünk el a tárgytól. Aztán a barátaim megmondták, hogy OK, de és? És akkor kezdődött, az egész akkor. A. R. és Ro. elmentek Bécsbe, ahol várható volt, hogy történik valami gikszer – természetesen ők azért erős kapcsolatot alakítottak ki maguk között, amibe én nem fértem bele – és ez eltartott év végégig. De közben ráértek az állítólagos barátaim veszekedni velem, aminek az lett az eredménye, hogy teljes lelki depresszióba estem, amit itthon nem fogadtak jól. Mert anyám akkor nevezett akaratgyengének, mert nem voltam képes az akkori barátaimnak azt mondani, hogy ez nem barátság.

Az első veszekedés kiváltó oka Sleepy és Bence volt. Az, hogy ToZót miért nem sikerült bevenni ebbe a halmazba nekem nem tiszta – de szuper, mert így volt újabb lehetőség egy későbbi veszekedésre. A. és R. sérelmezték, hogy többet beszélgetek Bencével és Sleepyvel – mindezt azért eszközöltem meg, mert nem volt kedvem a A.-Ro. cirkuszba beleolvadni. Akkor kaptam Sleepytől a megoldást, hogy szerinte milyenek is az igaz barátok (megjegyzés: ma már kiegészítette, de időrendileg ez nem számít). Szerinte ugyanis az igaz barátoknak meg kell tudni bocsátani, ha valaki másokkal is barátkozik. Következmény: sem az A. csapat, sem Sleepy nem beszélt velem, hogy a másiknak érvényesülést adjanak. Vagy egy hónapig nem beszéltünk.

Második veszekedés tárgya nem más volt, mint az utolsó földrajz dolgozat. Azért ezt sikerült felhozni, mert én azt nem írtam meg, és szerintük én megpróbáltam nem-lebeszélni Sleepyt a dogáról és milyen unfair vagyok és közben azt se tudják mit össze nem güriztem, hogy halassza el, halassza – ezzel a már amúgy is viharos kapcsolatunk teljesen tönkrement, elveszítettem valakit, akiről még csak azt se tudtam, hogy a barátom e. Következmény: meg lett beszélve, viszonylag gyorsan rendbejött a sérelem.

A harmadik veszekedés – az utolsó olyan, amihez Sleepynek vagy a földrajznak köze van – volt a legmellbevágóbb, ugyanis az A. miatt alakult. A lényeg, hogy nem szólt, hogy nem jön a túrára pedig azt mondta, hogy majd jelez és megsértődött. Nagy vita volt belőle, természetesen A. elérte, hogy R. az ő pártját fogja és én megsemmisültem. Következmény: Három hónapnyi nem beszéd.

Most pedig eljutottunk odáig, hogy nem tudom mi van, mert nem tudok kiigazodni A.-n. Adott a helyzet: német ppt-t kell csinálni. Adott egy terv: hétfő délután megcsináljuk, mert keddig kell elküldeni. Adott egy változás: egy üzenet, melyben kérdés, hogy meg tudodom-e csinálni a ppt-t, hogy a szöveget meg tudja írni. Adott a válasz: nem tudom melyik képet a szöveghez, és melyik képet csak úgy tegyem be. Adott a következmény: hétfőn én lettem a gonosz, sokkal csúnyább jelzőkkel.

Nem érzek bűntudatot, mert A. már annyira összezavart, hogyha akarnék se tudnék miért – annyi ellentmondás volt abban amit írt, és amiket felrótt nekem, azokat már elvben tegnap felhoztuk és akkor én írtam őket. Szóval most én csak nagy hálával tartozom Sleepynek, amiért az utolsó pillanatban – ma, amikor A. már megint kezdte a balhét – amolyan lelki istápolást adott, ami a történelem segítséggel igen vicces elegyet alkotott.

Nem mondom, hogy nem vagyok hibás, de ha valaki végigolvasná a beszélgetést szerintem látná mi a helyzet. Véleményem szerint, A. igazán beismerhette volna – és ne azt mondta volna, hogy nem azt írtam, amit bemásoltam… -, hogy félreértett valamit, és megérthette volna, hogy erőszakkal/parancsolgatással/vádaskodással nem megy semmire. Elhatároztam, hogy nem akadályozom meg a saját siralmainak fényezésében, mert tegnap azt mondta én nem foglalkozom senki mással – szóval akkor most tényleg így is teszem, hogy igaza legyen és ne gyötörje lelkiismeret.

A holnapi nap folyamán valószínűleg kiegészítem ezt a bejegyzést a mostani vita részleteivel, de most pihenek egyet, holnap hosszú napom lesz.