2014. október 21.

"Felkészülésből jeles"


Nos, ugyebár én csütörtökön egy hosszabb sétára megyek, amivel egyre több gondolat jár - kezdve ott, hogy anyám most nagyon hisztis és így beszélni se lehet vele ergo még nincs megbeszélve semmi. Na, ez nem is lenne gond, mert már fel vagyok készülve a veszekedésekre, de a többi nehezítő körülmény már jobban aggaszt.
Hogyan (ne) készülj fel egy túrára?
1. Fázz meg! Nincs is jobb, mint percenként fújni az orrod különben megfulladsz. És, garantáltan több kalóriát égetsz a "hegyre fel" lépéseknél.
2. Üsd be a térded! Ha szeretnéd felmérni fájdalomküszöböd akkor remek lehetőség ez a verzió. Ügyelj, hogy másnap kék színű legyen az említett testrész és arra is, hogy csak két perc után (de onnantól kezdve állandóan) kezd érezni, hogy fáj. Nagyon hasznos, ha mazochista vagy, illetve szereted a nehezítő körülményeket.
3. Szurkolj az esőnek! Sokkal jobb talpig mocsárban menni (főleg, ha nincs megfelelő lábbelid, mert édesanyád elvette a tiedet, mert "Te úgysem hordod"), mint száraz porban. Szóval az eső jó, de csakis előtte! Ha közben esik az eső az nem olyan jó buli.
Na, én az első két pontot sikeresen teljesítettem - az egyiket vasárnap, a másikat tegnap. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy várjam a csütörtököt és sütit süssek. Ó, tényleg! Sütöttem sütit és habár volt - s lesz is - vita közben azért elég jól sikerült.


Ma amúgy színházban voltunk, ami enyhén szólva is szörnyű volt. De mindent megért, így nem volt két óránk a Tnénivel. Visszafele meg mentünk mekibe hévvel, amire MaZso is felszállt (elég rendesen meglepett minket). Amúgy ma újabb felfedezést tettem, miszerint engem mint "kislány" tartanak számon a barátaim - ez nem tudom miért, de idegesít. Asszem tényleg elvesztettem minden motivációmat, ami a mostaniakat illeti - a jövőmben még biztos vagyok, de mindenben annyira motiválatlan. Brigi azt mondta kérjek Sleepytől egy lelkesítőbeszédet, mert az infóérettségi előtt is elég rendesen helyretett, szóval kéne valamit kezdenem valamit magammal - marad tehát a csütörtöki túra, ahol talán kapok valami útmutatást.
Az önértékelésem a béka feneke alatt, nekikezdtem verseket írni és többek azt mondták, hogy jók is a versecskék. De én nem tudom így megítélni őket, mert nekem nincs hozzá sok érzékem. Az, hogy mikor lesz a verseimnek oldala az nagyban függ a megítélésemtől is.
Már csak egy nap!!!
(Úristen és én még ki sem készítettem mit veszek fel, mit viszek a túrára és még nem is vitáztam anyámmal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése