2014. augusztus 18.

Blogok Birodalma

Ha valaki esetleg megkérdezné mi vitt rá arra, hogy én is szavakat formáljak a blogok design tulajdonságairól – főképp, nem csak –, akkor ERRE a cikkre hivatkozom, valamint arra, hogy már belőlem is kikívánkozik a véleményem.
Lehet kissé heves, indulatos bejegyzés lett – s kezdetekben a design blogok nem tündökölnek, de ez is hozzá tartozik. Én leírom, valaki elolvassa és elvész a süllyesztőben, mint minden. Senkit nem akartam megbántani, mindenki azt fogja leszűrni, amit akar.
A Blogok Birodalmában elengedhetetlen a mindenkit ámulatba ejtő külső – habár ez a legtöbb esetben nem jelent a fenomenális történetet. Szóval, ha engem kérdez valaki, akkor a külsőt nem helyezem első helyre, mert bár számít nekem a külcsín, mégis olvasni indultam, nem gyönyörködni.
Néha magam ellen beszélek, de belátom a hibáim – változtatni rajtuk nem szándékozom, mert én megmaradok régi bloggerinának, XXI. századi blogos hibákkal.

Tartalomjegyzék:
1. Dolgok, amik tényleg figyelmet igényelnek
2. Pár szó a divatos kódokról, design blogokról
3. Fejlécek – a blogok borítója
4. Bloghierarchia

Dolgok, amik tényleg figyelmet igényelnek
Szivárvány
Kit ne zavarna a színkavalkád, ami néhány blogon – bár nem sokon – fogad? Egymáshoz nem passzoló színek (bár véleményem szerint a piros-kék megfelelő árnyalatai nagyon jól mennek egymáshoz) sok blogon előfordulnak – ennek elkerülése érdekében ajánlom a Design Seeds című blogot, ahol egymáshoz passzoló színösszeállításokkal lehet találkozni.

Betűk tengere
Mivel minden blogon vannak betűk – ez elkerülhetetlen, még egy fotósblogon is írnak pár sort – ezért lényeges, hogy az emberek el tudják őket olvasni. Ennek érdekében kerülni kell a 11-nél kisebb betűméretet – kivétel oldalmodulban/szövegdobozoknál, mert ott esztétikusabb kinézetet biztosít – és a cifrább betűtípusokat. Kivétel, ha a címről van szó, akár bejegyzés címről – ott szerintem csak érdekesebb külsőt kölcsönöz egy díszesebb betűtípus.
Valamint ki nem látott még olyan blogot, ahol a történetbeli levelek valami kézírásra hasonlító betűtípussal lettek szerkesztve? Ez izgalmassá teszi, s habár nem minden esetben két perc a kiolvasása az olvasót érdekli.
Ha segítségre van valakinek szüksége a Google Fonts minden igényét kielégíti – akár betűket, akár egy mondatot vagy egy hosszabb szöveget megnézhetünk, miként néz ki, mennyire olvasható.

Rend a lelke mindennek
Az oldalsáv mára már nem azt hivatott képviselni, amit anno – már szinte gáz, ha ott kapnak helyet a karakterképek. Azonban, akik régebb óta blogolnak tudják, hogy mindenki mennyire szerette kipakolni oldalra a szereplőit és a fejezeteket.
Tény, ami tény: néha szükséges egy menü, de nem minden esetben. Miért is raknánk ki egy menürendszert, ha egy történetünk fut a blogon és oldalra ki tudjuk tenni a fejezeteket hivatkozással? Azzal csak a saját magunk dolgát nehezítjük, és az olvasók is jobb szeretnek egy oldalról tájékozódni – néha a betöltődésre várva elveszítjük a motivációnkat. Persze, ha több történet is helyet kap egy blogon, akkor elengedhetetlen egy „Történetek” vagy „Fejezetek” menüpont – a könnyebb tájékozódásért.
Fontos, hogy sorkizárttal írjunk – esetleg az első behúzással is megpróbálkozhatunk, azonban ez nem minden esetben működik Wordböl kimásolva, kóddal is megoldható természetesen – kivétel, amit nem azzal akarunk. Egy címet a legritkább esetben nem teszünk középre, leveleknél ügyelünk, hogy az aláírás jobb oldalra kerüljön – bár nem tudom, hogy minden nemzetnél ez érvényes-e.
Az emberek szeretik a zenét, de zenelejátszót nem javaslok – csak abban az esetben, ha nem önindító a kedves –, mert nem mindenki szereti kibogarászni, hogy honnan szól a muzsika, miközben olvasni próbál. A fejezetekhez jól néz ki, ha mellékelve van egy linkkel a hangulathoz illő zene, de ez egyénfüggő.
Ha fejezet és dal, akkor pár szó a fejezet és kép párosáról is. Igen, mert jól néz ki – nem, ha csak zavarna az összképben (pl.: túl rövid/hosszú fejezet). Én jobban preferálom a mozgóképeket – azok több érzelmet hivatottak átadni, valamint ide aztán be lehet zsúfolni az összes kedvencet.

Karakterem, karakterem – élsz-e avagy sem?
Eléggé megoszlók a vélemények arról, hogy be kell-e mutatni a történet szereplőit – nagy általánosságban a kevesebbet olvasók igénylik jobban, mert filmekből merítik a szereplők kinézetét – avagy sem. Igen, szükség van egy „Karakterek” menüpontra, de nem azért, hogy híres – s kevésbé az – emberek jobbnál-jobb képeiben gyönyörködhessünk. Akkor miért van szükség rá? Mert abból megtudhatunk a szereplőkről információkat.
Vannak igazán tehetséges palánták – akik nemcsak írás, hanem rajz területén tehetségesek – és ők például saját kezük által rajzolt művekkel mutatják be, szerintük hogyan is néz ki egy-egy szereplő. Mennyivel hitelesebb, mint egy tömegkaraktert nézegetni az ezredeik blogon is – persze őket se lehet elkerülni, fanfiction írók, ugye?
Ha esetleg nem vagyunk tehetségesek rajzban – annyira, hogy műveinket a nagyközönség számára is bemutassuk –, akkor is marad még két lehetőségünk: keresni egy modellt (design blogok tömegesen keresgélnek a kívánságoknak megfelelő modelleket) illetve, ha valami a szereplőre illő képet teszünk be.
És akkor itt jegyezném meg, hogy nem sok helyen láttam – láttam egyáltalán valahol? – olyat, hogy egy szereplő dalocskát kap. Pedig a SHINE-on rengeteg kód található karaktereknek és majdnem mindhez tartozik zenelejátszó. Szóval, ezzel szerintem még fel lehetne dobni a „Karakter” fület.

Muszály vagy muszáj?
Aki nem ismeri a helyesírási szótárt, vagy nem bízik a Word – néha ugyan hibás – nyelvellenőrzőjében az vagy várjon még egy kicsit, vagy szerezzen magának egy bétát. Ugyanis rettentő idegesítő tud lenni a helyesírási és egyéb hibáktól hemzsegő szöveghalmaz. Ennek elkerülése érdekében olvassatok sokat, rengeteget – hiszen attól nem csak helyesírásotok javulhat, hanem fogalmazási képességeitek is.
Viszont vannak másfajta hibák is, a minap találkoztam egy bloggal, aminél az „xy High School”-ba jártak a szereplők, s ezt a kedves szerző a karaktereknél általános iskolának adta meg. Nos, a high school szószerinti fordításban magas iskola, ami már csak józan paraszti ésszel sem lehet általános iskola – ez olyan, mintha az állna ott, hogy „xy gimnázium/középiskola”.
Ne felejtsük el azt sem, hogy párbeszédekből álló történetek sokasága lepi el a világhálót – azonban elég kevesen ismerik, hogy mégis hogyan is néz ki egy párbeszéd írott formában. Ez baj, mert nem csak az előbb említett blogokon fordul elő ilyen, hanem nagyjából minden harmadikon. Rengeteg helyen utána lehet nézni ennek mikéntjére – én például a Merengőn találkoztam vele először.
Pár szó a divatos kódokról, design blogokról
Néha olyan érzésem támad, egyes blogokra feltévedve, hogy mindent a külsővel akarnak elérni – s valljuk be, ez a legtöbb esetben sikerül is nekik. Ismertem olyan blogot – az első blog, amit olvastam – ahol nem volt hivatásos designszerkesztők által összephotoshoppolt fejléc, nem volt négyszáz HTML/CSS kóddal felturbózva és a szereplők is az oldalmodulban kaptak helyet. Igen, valószínűleg a mai, fiatal bloggereknek és blogerrináknak ez mind szokatlan és furcsa – ezért egyes, már régebben itt élőt, tevékenykedőt lehúznak kritikájuk design részénél, pedig ők tudták, hogy az olvasót nem feltétlenül a kinézettel kell megnyerni. Bevallom, mostanra számomra is fontos lett a külső – csodálatos barátnőm sokat segített nekem, hogy blogjaim sokasága új ruhákban pompázhasson, azonban sosem vittük túlzásba.
Megbabonáz, s elkábulok az újabbnál újabb design elemeknél, amiket, ha valaki talál, rögtön elterjed – s, ha valaki forrásként nem azt a design blogot teszi ki, ahol legelőször jelent meg, akkor vita van. Pedig mindenki ugyanonnan dolgozik, nemde bár? Kinek ne lenne ismerős a Shine nevezetű blog – a kódok tárháza? Innen dolgozik majdnem mindenki, hiszen az ott dolgozók mindenki kedvében akarnak járni, amit mi, bloggerek ki is használunk. De miből is áll egy szövegdoboz, amit XY design blog „szerkesztett”? Miért kéri mindenkitől, hogy az ő nevét jelezzék forrásként, ha nem is az ő munkája – legtöbb esetben nyíltan felvállalják, hogy a SHINE-ról vették a kódot, ők csak átírták. Aki nincs benne a HTML/CSS világában ezt amolyan isteni segítségként fogja fel, pedig legtöbb esetben – sajnos – ezek a blogok csak kiteszik a kódot – gondosan kivéve az utolsó sort, amiben az eredeti SHINE-beli szerkesztőnek mond köszöntet –, meg a képet, hogy hogyan is néz ki. Értem én, hogy kell mindenkinek a népszerűség és mindenki nagyra van, hogy át tudott írni egy színkódot, de akkor sem érzem fair dolognak.
Azt mondom, ha valaki a mai világban akar blogger lenni, akkor egy minimum tudással kell rendelkeznie, hogy ne minden egyes lépésnél egy-egy design blog szerkesztőjét kelljen megkérnie, néha apróságok miatt (pl.: szín megváltozatása) – mert őnekik is van elég dolguk, a magánélet és a blog fenntartása is igen fontos számukra, számomra, számunkra. Szóval mi lenne, ha mindenki kapna egy alapozó kurzust? Semmi. Félreértés ne essék, tudom, hogy mindenki – akinek egy kicsit is számít a blogjának sorsa – képes lenne alapokat megtanulni, de azt is látom, hogy néhány design blognál levő segítségek – mert sok esetben van ilyen, ahol nem csak a kódot, hanem segítségeket is kiraknak – ellenére nem tudnak kiigazodni. Arra is gondoltam, hogy a Facebookon levő csoportokba közzéteszünk – nem tudom ki, annyira azért nem gondoltam át – egy/több linket, ami az elveszettek segítségére lenne. Csak sajnos tudom, hogy a lustaság nagyúr – s szeretjük, ha kiszolgálnak minket. Látom a design blogok sorsát – akárhogy igyekeznek, mindig kapnak hideget, pedig ők tényleg értünk dolgoznak.
Szóval, aki nem akarja, nem fogja megtanulni azt a pár egyszerű betűt, ami a sikeres boldoguláshoz kellenek – s az ilyen blogok szemkápráztató designt kapnak másoktól, bonyolult kódokkal, majd elégedetlenek. Miért elégedetlenek? Azért, mert nem illik személyiségükhöz? Vagy azért, mert tudják, ha valamin változtatni kéne, akkor nem tudnának? Szóval, aki blogolni szeretne, annak most már értenie kell a kódoláshoz is, minimum szinten!
Most valószínűleg mindenki design blog ellenesnek gondol, pedig a legkevésbé sem vagyok az. Igaz, ami igaz, nekem legtöbbször Liv készített fejlécet, amivel én maximálisan meg voltam elégedve és így nehezebben sikerült hozzászoknom ezeknek az új blogoknak a létrejöttéhez. De csomó és még annál is több kedves lányt ismertem meg, akik ilyenekkel foglalkoznak. Jó, talán kicsit idegel az a dolog, hogy már 13 éves kislányok – mert még azok, bárki mást mond nincs igaza – is nekikezdtek a blogvilág nehezebbik részeibe.
Írni vagy szerkeszteni – nehéz feladat mindkettő, mert mindkét dolognál a KÖVETŐK számítanak, még akkor is, ha ezt páran letagadják. Tegye fel a kezét, aki még nem találkozott olyan design vagy történetes bloggal, ahol kommentár/követő határ volt. Na, ugye! Nekem ezen a blogomon megszámlálhatatlanul kevés követőm van – mondjuk ezen nem is csodálkozom, nem vagyok depis, hogy sokan járjanak és vagy beszóljanak vagy próbáljanak vigasztalni. Ezen a blogomon még semmi érdekes nincs – leszámítva a szépen, csendesen átpakolt könyvkritikáimat, amik ellepik egész májust – és, tudom, hogy sose lesz olyan sikeres a blogom, mint sok másik hasonló. De ez nem zavar, mert így tényleg arról írok, amiről akarok, ahogy akarok – nem kell félnem ócsároló, szidó kommentároktól, amik azért jöttek létre, mert valami olyat ütögettem a klaviatúrán ami nekik nem tetszett. De ez, hogy nem olvassák annyian a blogot, azért van, mert nincs HTML kódos kinézetem, mint sok helye már? Ha olyan lenne a kinézetem többen maradnának olvasni?
Lehet van igazság abban, amit olvastam, hogy a design számít 90%-ban, de tudom, hogy a blogomat olyanok olvassák akik nekem számítanak – az, hogy 100000000000 követőm legyen meg őszintén, minek? Minek bárkinek is ennyi követő? Persze, meg lehet venni az embereket – de megtartani őket egy külön műfaj.
Látott már valaki rajtam kívül borzalmas design blogot? Szégyen, nem szégyen vannak, akik szeretnének olyanok lenni, mint a nagyok – de nem sikerül nekik. Kicsit sajnálom őket, mert ők azok, akiktől utolsó pillanatban kér az ember, mert a nagyok elfoglaltak. Szóval, lehetséges, hogy mindenkinek előbb gyakorolnia kellene, s majd utána bemutatkozni a nagyközönségnek?
Ismerek rengeteg – és még annál is több – design/kritika blogot, amikről tervezek egyenként írni. Az elsőt nemsokára Ti is elolvashatjátok – első próbálkozás, szóval elnézni nekem. Ezeknek nem az lesz a céljuk, hogy oldalakon keresztül ömlengjek arról milyen csodálatosak a munkák, amiket látok, hanem az, hogy szubjektív véleményemmel elárasszam a világhálót. Tényleg nem kell nagy dologra számítani, egyszerűen bemutatom az általam ismert ilyen típusú blogokat, hogy ezzel segítsem az új designra vágyókat.

Fejlécek – a blogok borítója

Mit csinál az ember, ha először felkerül egy addig számára ismeretlen blogra? Megnézi a fejlécet. Azonban néha eléggé meglepő tud lenni a fejlécek kialakítása – nem minden esetben azt részesítik előnyben, amire száz és száz ember van zsúfolva, viszont az írónak lehet ez volt a kívánsága.
Engedjétek meg, hogy a különböző stílusokat az általam tisztelt, s nagyra tartott szerkesztők munkáival mutassam be. Rajtuk kívül még rengeteg tehetség van, amiért az én listámra Ők kerültek az, az egyéniségük miatt van.
Az, hogy azt írom egyszerű nem azt jelenti, hogy mindenki meg tudja csinálni, csupán azt, hogy akár az egyszerű is öltöztethet éppannyira, mint az összes ékszerrel felöltöztetett barátai. Tudom – volt belelátási lehetőségem –, hogy egy fejlécet elkészíteni mennyire nagy munka és, amit külső szemmel könnyűnek tűnhet, az nem mindenesetben az. Tehát még csak véletlenül sem sértegetni akarok bárkit – ezek az emberek szerintem csodálatosak, s különböző stílusaikkal igazán nagy egyéniségekké nőtték ki magukat.
Tekintsétek meg hát a különböző fejlécekről írt véleményeimet – már most előrebocsátom, hogy ezek a fejlécek a szerkesztők engedélyével kerültek ki, s ha a Ti érdeklődéseteket is felkeltette egy fejléc nyugodtan nézzetek be a blogba – minden kép alatt megtalálható az elérhetőség.

Egyszerű, de annál beszédesebb
Livi – welldonesunshine31.blogspot.hu

Van olyan, hogy egyszerűen nincs mit a fejlécre tenni, mert nem lenne annyira beszédes, mint egy szöveg. Vagy több szó, ami jellemzi a blogot – illetve jelen esetben a szerzőt. Ez az egyszerű megoldás mindenkinek elérhető – még a fejlécszerkesztéshez nagyon nem értőknek is –, hiszen a blog címét és néhány figyelemfelkeltő szót le tud írni. Azzal esetleg lehetne probléma, hogy PNG típust nehezebben lehet megoldani mezei szerkesztővel – lsd. Paint – de egy ilyen szövegest, abban az esetben, ha nem akarunk letölteni szerkesztőprogramot, a PowerPointtal – igen, azzal – meg lehet csinálni minden különösebb tudás nélkül.
De azért felmerül a kérdés: így kevésbé lesz népszerű a blog? Szerintem nem, mert ezzel a blog gazdája felkelti az érdeklődést és bele-beleolvas.
Livi munkásságával elég sokszor találkoztam az évek során – hiszen rengeteg fejlécet készített nekem. Számomra az ő munkái felismerhetőek – lehet, hogy ez azért van, mert van egy stílusa. Szeretem benne, hogy nincs elszállva magától és mindig törekszik kihozni magából a legjobbat – sőt, néha saját munkáját annyira kritikus szemmel vizslatja, hogy végül az is megtörténhet, hogy inkább újat készít.

Képekkel díszített
Noemi Soler és Catalina Sánchez – love-this-world-noemi-catalina.blogspot.hu
fejlécet készítette: Noemi Soler

Nem PNG, de nem is szükséges neki annak lennie – hiszen a blog sincs túlbonyolítva, nincs színátmenetes háttér, amibe olyannyira illeszkednie kéne. Ez sem egy túl bonyolult fejléc típus – tekintve, hogy a PNG, mindenki [szerkesztőké] ellensége, problémát még csak nem is érintjük. A képek hangulatossá teszik a blog külsejét akkor is, ha nem egybemosott alakzatokról beszélünk – szövegekkel, vagy keretekkel hangulatossá lehet tenni.
Ez már tartalmaz képi elemet is – s igen nagy népszerűségnek örvend a blogolók között – azonban nem biztos, hogy mindenkinek ez a vágya.
Noemi Soler munkáival találkozgattam itt-ott a kritikákban – és meglepően nem születtek rosszak. Ez valószínűleg azért van, mert ez a lány tehetséges és érdekes, hogy a szerintem egyszerűbb – különálló képek, szöveg – fejlécek mellett a másik – összemosott képek – kategóriában is megtalálta azt, amivel ki tud tűnni. (Itt csendben megjegyzem, hogy Catalina Sánchez, a másik szerkesztő is hasonló stílusban szerkeszt és szerintem nagyon eltalálták a közös blogjukat.)

Kép és szöveg – elrendezés felborul
Catalina Sánchez – catalina-sanchez-egy-spanyol.blogspot.hu

Fejléc, ami már egy kicsit másabb – bár az előző kettő ötvözetének is lehetne mondani. Itt lehet látni egy kicsit a design elemekből is, mert így jobban látszik, hogy miért másabb az elrendezés.
Az ötlet itt is hasonló, mint az előző felépítésénél, csak itt már kicsit variálva lettek a részletek – nagyobb, hangsúlyosabb képek, és apróbb szövegek a képeken kívül. Ami talán ennél a fejlécnél fontos az a rögzítés – hiszen elég furán nézne ki, ha a háttérrel együtt mozogna, mert ez megeshet. Ennél a fejlécnél szükséges az a HTML elem, s ez már egy komolyabb típus, ami az elhelyezését illeti.
Catalin Sánchez munkáival elég sűrűn találkoztam, amikor nézelődtem a neten. Sokszor láttam, hogy azt írják „egyszerű, de meseszép munka” és annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy megnéztem a munkáit. Ő egy olyan szerkesztő, aki nem teljesen akarta elveszíteni szerintem azt, ami a régi blogosokra jellemző és ez az egyszerűbbnek mondható, ámde csodálatos munkáin látszik.

Tovább is van, mondjam még?

Kiemeltem ezt a hármat, mert számomra ezek a fejlécek azok, amik felidézik a régi dolgokat. De hazudnék, ha azt mondanám a modern HTML-es blogok designja nem tetszik – mert lenyűgöz az egészet körbevevő fejléc. Ilyen esetben a Firerose – Miracle in the night-ot bíznám meg a blogom szépítésével – illetve Catalina Sáncheznél is láttam, hogy készített HTML-es designt, szóval oda is bekukkantanék.
Másik nagy újítás és az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvend a gifes fejléc – ez azonban nem egészen az, mint a mozgófejléc. A dolog pikantériája, hogy egy gif kerül a fejlécre – bizony, bizony. Nekem ezek nagyon tetszenek, ha jól vannak elkészítve – és elég sok jót láttam már, azonban nagyon szemfülesen kell ilyen szerkesztőt keresgélni.

Bloghierarchia

Design/kritika


Történet

Személyes

Személy szerint én így látom a mostani helyzetet és el is magyarázom mit miért. A különböző típusok – csak a főtípusok, mert mindenen belül van egy újabb, s újabb csoportosítási lehetőség.
A design/kritika blogok azért állnak a legfelső fokon, mert tőlük függ majdnem minden – legalábbis az utóbbi időben. Vannak olyan emberek, akik nem értenek egy fejléc összeszerkesztéséhez, pedig az elmondottak alapján nem nagy ördöngösség – én is analfabéta vagyok e téren. Nem tudnak komplett kinézetet kialakítani, pedig ez sem túl nagy feladat. Ilyenkor keresik fel az ilyen blogokat – azonban néha csalódottan kell távozniuk, mert éppen nincs szabad hely. Ezeknek a blogoknak az általános jellemzője, hogy a fejléc, teljes design mellett HTML (néha hibásan, mert a CSS kódokat is ide sorolják) kódokat, könyvborítókat, különböző közösségi oldalak formátumával megegyező üzenetek létrehozását is vállalják. Valamint az utóbbi időben az inspiráló képek és karakter/hely ötletek is elég nagy népszerűségnek örvendnek.
A történet blogok azok, amik a kezdet kezdetén ellepték a világháló blogrészét. Lépten nyomon mindenki Twilight fanfictiont kezdet írni, aztán ez áttért One Directionra – a háttérben csak alig-alig megbújva létezett más témájú blog is. Szerencsére az utóbbi időben elég sok blog ért egyet kampányokkal, melyek az eredetiségért küzdenek – habár nekem egyik blogomon sincs kint ilyen, azért halkan megsúgom, hogy én is mellette vagyok, annak ellenére, hogy fanfictiont is írok. Ezek a blogok sajnos egyre többször nyílnak meg olyannyira kezdők kezében, hogy „csak foglalják a helyet” – nem azt mondom, hogy bújjanak el, csak fejlesszék egy kicsit magukat, aztán publikáljanak.

A személyes blogok – mint ez is – talán a legsokoldalúbb dolog, mert itt nincsenek túl nagy megkötések. Alapvetően az emberek magukról írnak az ilyen típusú blogokba – és ezek azok, amik nem a követők miatt jönnek létre. Természetesen vannak olyanok, akik – több blog esetében ez praktikus, lássuk be – főoldalként kezelik, saját életük perceivel, de a másik blogok frissítéseivel is ellátva. De persze itt eléggé eltérő tulajdonságokkal felszerelt blogokat lehet találni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése