Félévet zárunk
Mindjárt félév vége és a tanárok lassan elkezdtek minket
lezárni – hogy ez kinek jár nagyobb fejfájással azt nem tudom, de mindenesetre
vannak kik lazára veszik és a jól megszokott, érhető rendszer szerint lezárnak.
Igazából most egy kicsit félek a következő félévtől, hiszen pl. a földrajz év végi
nekem számítani fog majd és jó lenne a tavalyi négyest egy ötössel kompenzálni.
Vagy éppen a fizika nem túl jó jegyemet egy kicsit feljebbtornázni – nem tudom,
hogy hogyan kéne. És még annyi minden van, például az osztályozó vizsga és az
érettségi és a…
Szerintem nem is sikerült olyan vészesre ez a félév – ha azt
nézzük, hogy ez a legnehezebb év, akkor mindenképpen eredményesnek mondható az,
amit én produkáltam. Igaz, vannak, amikkel nem vagyok megelégedve és vannak,
amikkel igen.
Abból a két tantárgyból, amivel nem vagyok megelégedve
számomra csak egyik fontos, a másik az számomra nem nagyon meghatározó és nem
nagyon érdekel, csak jobb lett volna, ha nem annyi lesz. A fizika kettesem (amire a tanár azt mondta, hogy ő tudja, hogy én ennél
többre vagyok képes), az utóbbi és az informatika négyesem a fontos.
Soha eddigi életem során nem voltam még ötösnél rosszabb informatikából. Ez
rossz. (Olyan rosszul éreztem magam, amiért a
tanárom hajnalban nem tudott aludni, mert nem tudott belenyugodni, hogy négyes
lettem. Ez annyira aranyos volt.)
Viszont életemben először ötös lettem földrajzból. SŐT,
dicséretes ötös, ami 1; nagy huhogást eredményezett órán és 2; számomra is
furcsa, mert sosem gondoltam volna. Persze ettől szerintem elbúcsúzhatok, mert
a következő előadásba én bele sem szólok nagyon és ez nem csak frusztrál, hanem
idegesít is.
A többi nem nagyon érdekel (abból
a szempontból, hogy azok olyanok lettek, amilyenre számítottam), még
kérdéses a nyelvtan (o, hogy a franc essen belé)
és a kémia (abból a legrosszabb esetben is csak
hármas leszek).
A
félév minden egyéb tekintetében
Év elején még minden hasonlított az előző évhez, de rövid
időn belül kiderült, hogy nagy változásokon fogunk átesni. Kezdve ott, hogy a „kemény
mag” folyamatos változásokon ment keresztül. Ebben részt vett mindenki,
általában nem ugyanakkor – én sajnos még mindig nem tudtam visszailleszkedni teljesen.
Az a helyzet, hogy minden eddigi elvemmel szemben áll az,
amit az utóbbi fél évben tettem – és hiába fogadtam meg, hogy 2014-ben így meg
úgy, nem megy. Mert sose akartam a barátaim elé helyezni egy olyan személyt,
aki valószínűleg nem is értékeli – vagy értékeli, csak én nem veszem észre.
Sok hibát is elkövettem az évben, amik úgy tűnik csak nekem
tűntek annak – vagy a többiek szimplán próbálnak jó fejek lenni azzal, hogy nem
érdekli őket. Szóval, félév ide vagy oda, voltak hibák úgy minden terén (igen,
tanulás terén is).
A félévben: olvastam sokat; szereztem új barátokat; tanultam;
bebizonyítottam, hogy nekem nem szabad előadást tartanom; éreztem kimerültnek
magam; aludtam órán; kevés egyest kaptam; többet beszéltem valakivel, mint néhány másik emberrel.
Úha, már csak…
Igen, itt az ideje, hogy idegesítően visszaszámoljak, és
közben rádöbbenjek, hogy engem marhára nem érdekel igazából, és hogy tuti a
születésnapom megint veszekedésbe fog fulladni. De már csak 17 nap. És
még mindig nem tudom egészen mit kéne addig csinálnom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése