2014. január 14.

A (tan)évnek a fele...

Félévet zárunk

Mindjárt félév vége és a tanárok lassan elkezdtek minket lezárni – hogy ez kinek jár nagyobb fejfájással azt nem tudom, de mindenesetre vannak kik lazára veszik és a jól megszokott, érhető rendszer szerint lezárnak. Igazából most egy kicsit félek a következő félévtől, hiszen pl. a földrajz év végi nekem számítani fog majd és jó lenne a tavalyi négyest egy ötössel kompenzálni. Vagy éppen a fizika nem túl jó jegyemet egy kicsit feljebbtornázni – nem tudom, hogy hogyan kéne. És még annyi minden van, például az osztályozó vizsga és az érettségi és a…

 A félév jegyek tekintetében
Szerintem nem is sikerült olyan vészesre ez a félév – ha azt nézzük, hogy ez a legnehezebb év, akkor mindenképpen eredményesnek mondható az, amit én produkáltam. Igaz, vannak, amikkel nem vagyok megelégedve és vannak, amikkel igen.
Abból a két tantárgyból, amivel nem vagyok megelégedve számomra csak egyik fontos, a másik az számomra nem nagyon meghatározó és nem nagyon érdekel, csak jobb lett volna, ha nem annyi lesz. A fizika kettesem (amire a tanár azt mondta, hogy ő tudja, hogy én ennél többre vagyok képes), az utóbbi és az informatika négyesem a fontos. Soha eddigi életem során nem voltam még ötösnél rosszabb informatikából. Ez rossz. (Olyan rosszul éreztem magam, amiért a tanárom hajnalban nem tudott aludni, mert nem tudott belenyugodni, hogy négyes lettem. Ez annyira aranyos volt.)
Viszont életemben először ötös lettem földrajzból. SŐT, dicséretes ötös, ami 1; nagy huhogást eredményezett órán és 2; számomra is furcsa, mert sosem gondoltam volna. Persze ettől szerintem elbúcsúzhatok, mert a következő előadásba én bele sem szólok nagyon és ez nem csak frusztrál, hanem idegesít is.
A többi nem nagyon érdekel (abból a szempontból, hogy azok olyanok lettek, amilyenre számítottam), még kérdéses a nyelvtan (o, hogy a franc essen belé) és a kémia (abból a legrosszabb esetben is csak hármas leszek).



A félév minden egyéb tekintetében
Év elején még minden hasonlított az előző évhez, de rövid időn belül kiderült, hogy nagy változásokon fogunk átesni. Kezdve ott, hogy a „kemény mag” folyamatos változásokon ment keresztül. Ebben részt vett mindenki, általában nem ugyanakkor – én sajnos még mindig nem tudtam visszailleszkedni teljesen. 
Az a helyzet, hogy minden eddigi elvemmel szemben áll az, amit az utóbbi fél évben tettem – és hiába fogadtam meg, hogy 2014-ben így meg úgy, nem megy. Mert sose akartam a barátaim elé helyezni egy olyan személyt, aki valószínűleg nem is értékeli – vagy értékeli, csak én nem veszem észre.
Sok hibát is elkövettem az évben, amik úgy tűnik csak nekem tűntek annak – vagy a többiek szimplán próbálnak jó fejek lenni azzal, hogy nem érdekli őket. Szóval, félév ide vagy oda, voltak hibák úgy minden terén (igen, tanulás terén is).
A félévben: olvastam sokat; szereztem új barátokat; tanultam; bebizonyítottam, hogy nekem nem szabad előadást tartanom; éreztem kimerültnek magam; aludtam órán; kevés egyest kaptam; többet beszéltem valakivel, mint néhány másik emberrel.

Úha, már csak…


Igen, itt az ideje, hogy idegesítően visszaszámoljak, és közben rádöbbenjek, hogy engem marhára nem érdekel igazából, és hogy tuti a születésnapom megint veszekedésbe fog fulladni. De már csak 17 nap. És még mindig nem tudom egészen mit kéne addig csinálnom…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése