2014. január 12.

Hm...

Nem, nem a blognak, az megy tovább lassacskán. Nekem van végem - valahogy úgy érzem a következő héten nyolcszor fogok meghalni, mire végre azt mondhatom: Félév, most békesség lesz. Valahogy nem akar elérkezni az a pillanat, helyette megint úgy érzem nem megy. Igen, feladtam azt, hogy megírjam az irodalmat (még akkor is, ha valaki azt mondta a szuper-titkos dokumentumra, hogy tiszteletteljes és mégis mókás).
Talán a legrosszabb nap is rejt magában valami jót, talán. Vicces, hogy néha csak egy picike zöld pötty is képes megváltoztatni a hangulatod. Azt hittem eddig, hogy ilyen kis apróságok engem nem nagyon befolyásolnak, de tévedtem. Igazából szerintem, ha Regina nem tilt le pár napja (és megsértődtem igen), akkor nem is nagyon érdekelne ez az egész. Nem érdekelne, hiszen az a személy, akinél most megjelent a zöld pöttyöcske, még novemberben tiltott le. Persze, letiltott, aztán minden nap beszélünk?!
Szóval, zöld pöttyöcske ide, zöld pöttyöcske oda (az egyetlen jó funkciója, hogy így látom mikor ír és nem feltétlenül vágok közbe) ez a nap mégiscsak amiatt lett jó, hogy ott van. És nem tűnik el.
Jó, mindegy. 17:00-tól olyan szinten elkezdtem tanulni, hogy amit egész napra terveztem azt onnantól sikerült betartanom. Megírtam a verselemzés tárgyalását (igen, csak azt, mert a bevezetésre azt mondták rossz, a befejezéssel meg sem próbálkoztam); tanultam kémiára és angolra; megírtam az angol leckét és tuti valamit elfelejtettem.
De, hogy én mennyire utálom a váratlan meglepetéseket... -.- Tök boldog voltam, még a feladatnak is nekiláttam, amikor átjött hozzánk az informatikus srác. Apám szerintem most alle pack összeadna vele, viszont engem irritál. Szóval, rossz-jó-rossz, a napom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése