Everything is changing

Egy borzalmas hét, aminek még nincs vége – remélem legalább az utolsó nap jó lesz. Még csak azt se mondanám, hogy azzal van problémám, hogy ez volt a szünet utáni első hét (bár ez is lehetne), nem. Egy borzalmas hét, ami közepén megtudtam ki igazán a legjobb barátom – és ez nem egy olyan személy, aki mondjuk várható lett volna.

Az igazság az, hogy elszúrtam.

Igazán, nagyon elszúrtam.

Van úgy az ember, hogy már csak egy kicsi hiányzik ahhoz, hogy a cérna elszakadjon és a legközelebb álló személynek elmondja dühösen, meggondolatlanul, hogy mi is a probléma. Nos, mivel ismerem már azt a személyt, akinek kiöntöttem a szívem, így tudom, hogy tényleg megbántódhatott, mert olyat mondtam. Igaz, egy kicsit úgy is éreztem magam, hogy ennyire azért nem kellett volna megsértődnie, mert egyáltalán nem neki címeztem (még meg is írtam neki)… Másnap meg úgy nézet rám, hogy csak na.

Aztán elszúrta valaki más is ezt… Nagyon rosszul jött ki az a pillanat és ezért is utálom magam.

Szeretném visszaforgatni az időt, mert hiába kaptam egy jó barátot, azért nem éri meg, hogy a többit elveszítsem (még, ha a többiek azt is mondják, hogy ez nem így van). Hiába ez a barát egy számomra fontos emberré vált. Hiába fogadtam meg bármit is január elsején, hiába – pedig annyira szerettem volna betartani, mindenki jól járt volna vele.

Borzalmas volt ez a hét. Hétfőn megbántottam két számomra fontos embert; kedden próbáltam menteni a menthetőt; szerdán örültem, mert nem lesz suli a születésnapomon; csütörtökön meg nem ismertek fel – vagy a nevem nem tudták... Vajon mi lesz pénteken?

Amúgy a szigorúan-titkosdokumentummal nem nagyon haladok. Amit erről tudni kell, hogy december elején lett létrehozva és valakinek szól. Ennyi, nem több. Ezért szigorúan titkos… De azért egy képet még tudok róla mutatni, hogy eddig hány oldal (meg milyen szép kék).

A túrás bejegyzéssel (év eleji) még nem készültem el, hétvégén nem megyek (sajnos) és ezért arról nem lesz bejegyzés. Valamint majd nemsokára keresztülesik a blog egy kisebb átalakításon és akkor majd minden egy kicsit a feje tetejére borul. Addig is próbálom utolérni magam és minimum egy bejegyzést hozni félévkor, a félévemről.

Már csak 22 nap! (nem hagyhattam ki :D)