Bejegyzés (aminek hangulata lehetne szomorú is, bár nem ez volt a cél), melyben szó lesz a barátokról, a ruhákról, amiket vettem és úgy általánosságban ami eszembe jut. Például korrepetálós énem fog napvilágra kerülni, na meg a teljesen tanácstalan énem...
Nem szeretnék mást, csak tengernyi időt, hogy mindent be tudjak pótolni. Meg talán egy szuper képességet, amivel néha meg tudnám fagyasztani az időt. Csak néha. Csak azért, hogy elkerüljek kínos pillanatokat, vagy meghosszabbítsak örömtelieket.
I'm happy, because I think I have many friends... But I don't know who's a real friend. Igazából tudom kik a barátaim nagyjából, a maradék meg a "bonyolult" kategóriába tartozik.
Vagyis az az egy.
Az egyetlen ember, akiről nem tudom eldönteni barát, vagy csak (jó) ismerős. Barát talán, mert olyanokról is beszélünk, amikről barátok szoktak - de ő egy bonyolult ember. Nem vagyok benne biztos, hogy helyes, hogy a barátomnak tartom - abban meg még inkább nem vagyok biztos, hogy ő is annak tart. Furcsa, mert ezen agyaltam egész héten (igen, sikeresen elkezdtem ezen gondolkozni pár hónap után...) és arra jutottam, hogy már ebbe se akarom beleélni magam. Szóval, most ott tartok, hogy gondolkodom. Megint. Túl sokat.
Anyám, de hát én annyira hülye voltam, annyira, de annyira... Szerintem én vagyok az idegesítő valaki, aki valamiért szeret beszélgetni vele... De azt írta nem zavarom. Mindig azt írja.
But is he my friend?
Korrepetálni fogok - igen, számomra is furcsa, de ez van. Igazából ez egy remek gyakorlási lehetőség, már ha sikerül informatika tanárrá avanzsálódnom az évek folyamán - igen, én nagyon hülye vagyok, tudom, de ECDL-t akarok oktatni.
Milyen jó lesz, így legalább én is tanulok - a baj csak az, hogy ismerem a szüleim, akik nem nézik mindig jó szemmel, ha valamit csinálok. Szóval péntekenként tanárnéni leszek, ami tök jó. Remélem nem fullad kudarcba próbálkozásom és meglátom értelmét az iskolának.
Sikerülni fog?
Ma 10 percet ha itthon töltöttem, és abban a 10 percben egy majdnem beszélgetést sikerült létrehozni, de aztán "érdeklődés hiányában elmaradt", mert a beszélgető partnerem vagy haza ment, vagy pedig szórakozni (ez máig tisztázatlan) és nem akartam zavarni. Szóval amúgy is mentünk el vásárolni, így írtam egy "Byebye"-t és elmentem. Mire visszaértem már válaszolt (igen, akkor éppen rögtön nem tudott, mert biztos utazott) és utána bezártam a beszélgetést. Annak az esélye, hogy ő vegye fel velem most a kapcsolatot igen kevés... nem gond, nem hiányzik, csak néha.
Szóval, voltunk vásárolni - amihez nekem évente egyszer van kedvem - és ma elköltöttem a karácsonyra kapott pénzem. Vettem magamnak két csudaszép új ruhadarabot és elmondtam a szüleimnek mire lenne még szükségem - szóval, majd azok is lesznek. És, végre lesz új szemüvegem - erre várok, már vagy egy éve, mindennap.
 |
| Mert úgy mentem be a boltokba, hogy "csak kockás inget nem" és mégis... A póló meg hát, nem lehetett kihagyni :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése