Váratlan meglepetések
Imádom, amikor valami jó váratlan történik, de a rosszakat
utálom. Mindegy, mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Az utóbbi napokban sok
meglepetés ért, és ezek közül kettőt kiemelek.
Bár én nagyon reméltem, hogy nem rajtam fog múlni a föci
előadás, de mégis ez történt. Nagyon gáznak érzem, hogy decemberben megkértük a
tanárt, hogy hadd adjuk elő januárban, mert Bence szeretne beszélni – aztán most
Bence beteg, megint. Ezzel nem is lenne probléma, mert van a csapatban még egy
személy, aki szeret beszélni – de ő nem tudná az egészet, ezért felosztottuk.
Gondoltam én „Milyen jó, hogy van egy keddem és szerdám felkészülni, arra, amit
én adok elő” igen ám, de Jurcsi megjegyezte ma, hogy ő holnap bőrgyógyásznál
lesz, így se nem lesz ott, hogy lelkiekben támogasson, se, hogy a saját részét
elmondja. Remek. Lámpaláz legyőzése, amikor a dicséretes ötösre hajtok és ezen
múlik?!
A másik meglepetés viszont örömtánccal járt együtt, és
nagyon remélem, hogy két hét múlva is ezt fogja mutatni majd a naplócska. Meg
szoktam nézni azt, hogy melyik tanárnak hiányoztam aznap, amikor amúgy bent
voltam (egyszer már írtak be…) és meglepődve tapasztaltam, hogy január 31-re
nincs lehetőség beírni a hiányzókat. Azért biztos, ami biztos megnéztem az
órarendemet is hátha csak valami hiba történt, de nem! Január 31-én nincs
órarendem se. Szeretném, ha ez így maradna tényleg – a legszebb ajándék az
iskolától. Egy nappal előbb tarthatom a születésnapomat – nagyon szeretem a
csokit ám.
Mielőtt 18 leszek…
Ma reggel azzal szembesültem, hogy Regináék már tervezik,
hogy miket szeretnének megtapasztalni/átélni/túlélni mielőtt betöltik a nagykorúságot.
Én is gondolkoztam már rajta egy ideje, de csak olyanok kerültek fel a „listára”
amiket lehetetlen megvalósítani (még akkor is, ha olyan barátaim vannak, akik
bármit el tudnának intézni). Szóval most olyanokon gondolkozom, amiket meg is
lehet valósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése