Mivel tudom, hogy a tanárom nem szeretné látni ezt a
bejegyzést, ezért neki nem szükséges elolvasnia :P Persze ez semmi extra, csak
egy olyasfajta bejegyzés, mint a földrajzos. Na jó, ez talán abban másabb, hogy
az egyetlen tanár aki olvas(hatja)sa a blogom az az angol tanárom… Szóval beszéljük
az:
… A N G O L R Ó L
Bevezető
– a segítségek
Én nem tanulok olyan hosszú ideje angolt (azaz a kezdő
csoportba kerültem kilencedikben) és az itthoni segítség is érdekes. A húgom
ugyan tanul angolul már egy jóideje, de neki is én szoktam segíteni (előrébb
tartunk, mint ő). Anyu tanult egy kicsit angolt, aztán felmentést kért a
tanulása során… Apu meg egyáltalán nem tud. Szóval, én nagyon megörültem,
amikor a 11. évfolyamra találtam egy embert, aki beszélt velem angolul. Oké,
csak írásban, de már ez is több volt mint a semmi (azóta balladai homály fedi, hogy miért, de nem beszélget velem az az
illető, szóval írásbeli gyakorlásom is /amivel legalább a prepozíciók
gyakorlása ment/ megszűnt). Amúgy erről az illetőről azt kell/lehet
még tudni, hogy bárki megkérdezi tud-e angolul rávágja, hogy nem.
Yes,
I do.
Most szeretném tisztázni a dolgokat: nem a földrajz a
kedvenc tantárgyam (mint oly sokan megjegyeztek már), hanem az angol. I don’t
have problem with Geography, but I think English is more important than that.
Az angol órák általában jó hangulatban telnek. Azért általában
és nem mindig, mert amikor például botrányos dolgozatokat írunk, akkor a tanár
mérges (nincs rá jobb szó). Nem kiabál, hanem a maga higgadtságával lehord minket a sárga földig. Ezek után az én
életkedvem a nullával egyenlő, de aztán nagy levegő és továbblépés.
A csütörtöki órák azok nagyon lazák. Azokon az órákon (mert
miért ne 7. és 8. órában lenne?!) általában a legtöbb idő az Pannára megy el.
Vagy tíz perc (ha nem több) azzal megy el az óra elejéből, hogy Panna mutat/mond
valamit a tanárnak, aki ezen a vonalon elindulva tök jól elbeszélget az elől
ülő két lánnyal. A többiek meg azt csinálnak, amit akarnak – általában magánbeszélgetéseket
folytatnak. Aztán valamikor hirtelen nekiállunk tanulni. Éééés tanulunk majdnem
végig – persze a fáradtság mindenkit elér és az utolsó fél órában már elég
gyakran előfordulnak logika/nyelvi/egyéb bakik.
Amúgy még mindig az angoltanár a legjobb tanár szerintem.
Úgy értem, ő tanít, poénkodik, laza, kemény, nem kiabál, kedves, gúnyos, (édességrajongó)… Szóval minden benne van, ami
szerintem egy jó tanárhoz kell – vagyis az általam elképzelt megfelelő tanárhoz
(valami ilyesmi szeretnék majd én is lenni).
Dolgozatok. Nem meglepőek – általában ugyanazon a sémán
alapulnak és mégis, néha.... A dolgozat közben viszont hihetetlen dolgok történnek. For example Panna nem ért valamit, a
tanár nevet rajta, Panna rájön…
Do you love English
(lesson)?
U.i.: Semmi hátsó szándékom nem volt azzal, hogy
megkérdeztem a Tanár úr melyik hónapban született. Csak gondoltam, ha az
egészet sose árulja el, akkor csak a hónapot kérdezem… Hogy meglegyen a „I
write an e-mail to you twice a year.” :)
U.i.2.: NEM DÍCSÉRET (de azért a plusz 10 pont a dogára
jöhet, úgy érzem) :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése