2014. február 20.

Illik-e vagy sem?

Nagy bajban vagyok és ez a "muszáj kiírnom magamból, mert különben megőrülök" kategóriába tartozik. De persze ez furcsa lehet - mármint a téma - mert még számomra is furcsa. Én nem vagyok valami bevállalós - vagyis nem voltam annyira -, de mostanra már kezdek hozzászokni ahhoz, hogy ki kell mondanom a véleményem.
Igazából  nehéz ezt úgy megfogalmazni, hogy azt adjam vissza, amit kell, mert a dolog elég érdekes... Szóval a kérdés az, hogy: Illik-e vagy sem?
Nagyon jól elvoltam, mert pl. a tanáraimnak nem adtam a születésnapjukra ajándékot, mert fogalmam se volt róla, hogy mikor van, illetve nem tartottam szükségesnek egy "Boldog születésnapot!" mondatnál többet. Sajnos (vagy nem) idén egy kicsit változott ez az egész, mert nem egy hanem rögtön két tanáromtól is kaptam ajándékot. Az egyiknek még mindig nem tudom mikor van a születésnapja (csak megközelítőleg) és így kicsit nehezebb a helyzetem; de a másiknak tudom mikor van.
Ennek a másiknak viszont illene adnom valamit ajándékba - nekem még úgy tanították, hogy ha valakitől kapsz valamit (pl. születésnapra), akkor az illik viszonozni. Persze, csak nem akkor, ha ez az egyetlen "too personal" téma (ezt amúgy nagyon nem értem, mert kb. kívülről tudom az életét, de ez az egyetlen - ami fontos lenne - túl személyes). De hát mit tudok tenni? Igen, tudom, hogy nem az számít, hogy mit kap az ember, hanem, hogy a gondolat megvolt, de ha ő költött rám basszus, akkor I must...
De illik-e?
Amúgy nem tudom, hogy mi illik - sose voltam még ilyen helyzetben és nagyon szerettem volna az ilyen helyzetet el is kerülni. Mert az egyik már régóta tanít, ez a másik meg még nem... Furcsa, rossz és hihetetlenül kellemetlen... (És akkor a "too personal" utána "sorry"-mra azt írja, hogy "don't apologise"...)
Szerintem már elég sok mindent nem illet - de én határozottan nem szeretnék/tudok olyan lenni mint pl. Panna. Nála a tanárok (lsd. ToZó) szerintem már megszokták, hogy olyan Pannás - de engem nem lehet megszokni.
Úgy illik-e viselkedni egy tanárral mint ahogy a Panna szokott néha?
Másoknak ajándékot adni illik - úgy értem a családnak és barátoknak. Mondjuk az más kérdés, hogy tudok is, vagy csak illik (annak a másiknak előbb veszem meg a már kitalált ajándékot, mint pl. az unokatesóm vőlegényének) és itt kezdődnek a problémák. Vagyis csak kezdődnének, mert barátok esetében az egész pereputtyra számítani lehet.
A család nehezebb falat, mert ott mindenki mást mond. Szóval oda még jöhetnének ötletek - mert hiába van konkrét elképzelés, ha teljesíthetetlen. 



|Március 15-én remélem kicsiny családom nem felejti el összekapni magát, ugyanis irány Tata - legalábbis nagyon remélem, hogy a "Utána meghívlak titeket palacsintázni/fagyizni/akármizni" felhívás elég vonzó nekik. De persze Reginát is szívesen látnám ott, meg még vannak páran, de nem tudom, hogy jönnének-e, sajnos.|

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése