2014. február 22.

Everyday

Szóval, hogy is van ez? Élek!
Történtek olyan dolgok, amikre felfigyeltem és inkább nem vettem róluk tudomást, mert túl fájdalmas lett volna belegondolni. Ez a dolog számomra elég meghatározó, mert úgy szerettem, mintha a testvérem lett volna - és elmegy másik osztályba.
Bence.
Ő volt a padtársam és az egyik legjobb barátom - bár szerintem ezt senki se érti, hiszen a kapcsolatunkban rendre ki lettem használva, de a hátterét nem tudják ennek az egésznek. Azt mondta nekem tizedikben, amikor megkért üljek mellé, hogy ő ígéri nem fog otthagyni, mint pl. a Panna, aki folyamatosan elült mellőlem, amint lehetősége akadt. Valószínűleg nem akarok majd ezek után padtársat - és nem is fogok senkit sem megkérni -, mert számomra ott ülni nem elképzelhető mással, csak Bencével. Annak a helynek megvan a maga története (pl. az utolsó fizika órába behelyezett rendhagyó földrajz óra a hátsó négyesnek...) és nem hiszem, hogy sikerülne találni valakit, aki jó padtárs lenne nekem.
Amúgy tudtam, megéreztem, hogy elmegy. Ráadásul az utolsó héten annyira nyilvánvaló lett számomra, hogy csütörtök este Reginek megírtam, hogy aggódom. És másnap... Bence elhívott és átadott egy dobozt, amit saját kezűleg készített és az van ráírva, hogy "Boldog szülinapot :)" és ez nagyon boldoggá tett - mert kedden mondta, hogy már egy hónapja gondolkozik mi legyen az ajándékom, igaz egy hónapja volt a születésnapom... Aztán elhívott és elmondta, hogy három van benne - három tábla csoki. Az első a születésnapomra; a második azért, hogy megírtam a földrajzdogát (ami ötös lett neki, szóval yep, valamit nagyon tudok); a harmadik meg mert az a kedvence és a barátságunkra, hogy ne haragudjak rá. De elmegy. És én ott a folyosón sírtam, mert többé nem volt padtársam és többé már semmi se volt ugyanaz.
Szóval én nem vagyok valami boldog most és valószínűleg ez jövőhéten még érződni fog rajtam, mert már most hiányzik.
What else?
Úgy érzem most már elég erős vagyok ahhoz, hogy tényleg búcsút mondjak mindenfajta beszélgetéstől Vele... Pár hónapja még érdekes és gyorsan-pörgő beszélgetéseink voltak, amik mára kicsit megváltoztak. Egyszer már sikerült majdnem egy hétig kibírnom (külső tényezők megváltoztatták az álláspontom) és habár nagyon nem szerettem volna ezt elhanyagolom a kapcsolatomat... Hogy ez milyen hatással lesz mindenre azt nem tudom, mert szerintem nem is lesz hatással semmire - csak egy kicsit, talán.
Lassacskán tényleg elő kéne vennem az informatikát és nekiállni tanulni a szóbelire, mert nem szeretnék megbukni sem az osztályozóvizsgán, sem az érettségin. Sajnos nekem annyi problémám van ezzel, hogy mivel én inkább a gyakorlatban érzem magam otthon nekem úgy az egész fölöslegesnek hat, amit olvasok. Szóval szeretnék pikk-pakk túlesni rajta, hogy már csak átolvasgatni kelljen - lehet, hogy jövőhét után (miután vége a földrajzversenynek és már nem írunk valszeg olyan sűrűn dogát) kőkeményen belehúzok. Na meg persze a KÖSZI-t is teljesítem, ha végre sikerül összeegyeztetni a dolgokat.
Lassan itt a tavasz és érzem, ahogy sűrűsödnek a dolgok - fizikából még mindig nem sikerült javítanom, de őszinte leszek: most nem az motivál. Március 14.-ig le kell adni a portfóliót magyarból és még ahhoz sem fogtam hozzá, úgyhogy azt a jövőhéten elintézem (de komolyan, szívatnak minket mert a tavalyihoz képest most KÉT rajzot kell készíteni... I can't...). Meg lassan el kell dönteni mit veszünk fel emeltre - én tényleg mindent kizártam, de majd lassacskán azt is el kell dönteni mi legyen. Sajnos tudom magamról, hogy az egyik tárgyat, amire szükségem lesz biztos nem fogom felvenni - eddig senki se vette fel, miért én legyek az első és egyetlen?! Szóval most teljesen kezdek kétségbeesni és minden a feje tetejére állt (de, ha bejutunk a döntőbe a földrajzversennyel én kikészülök az is biztos...).
De úristen mi lesz itt szerdán például? Hiszen elvben sikerült a földrajztanárt rávennem, hogy segítsen az utolsó fordulóban - csapattárs hiányában - és ugyanakkor akkor lesz a szóbeli felvételi a nyolcadikosoknak. Szóval nem tudom mi lesz itt... Én 11:40-kor végzek és 15:00-ra jön a húgom, majd remélem a tanár azért elárulja, hogy when will he felvételiztetni, mert az nem lesz funny, ha az utolsó pillanatban tudom meg, hogy szívnom kell egyedül. Márpedig van egy olyan érzésem, hogy megint ugyanaz az lesz, mint általában szokott lenni - egyedül, magányosan.
Szóval így állunk. És most nem szeretnék semmi mást csak pihenni és egy varázslatot, hogy minden kész legyen, mindent tudjak és... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése