Találkozzunk az új blogon

Sziasztok!

Mint láthatjátok, ezen a blogon (se) volt friss egy jóideje. Azért, hogy mindenkit megnyugtassak, sikerült a záróvizsgám és immáron lassan 3 éve mérnökinformatikusként hivatkozhatok magamra.

Úgy döntöttem, hogy szeretnék visszatérni a blogolás világába igazán aktívan, de azt nem az UeG-n teszem meg, hanem a kicsit átalakított metaoptikán. Ezen a blogon annyit fogok megtenni, hogy a régi bejegyzéseket végre ellátom amegfelelő címkékkel, hogy kereshetőek legyenek oldalt. (Illetve egy-két bejegyzést átvittem a metaoptikára is.)

Szóval, ha szeretnétek még tőlem olvasni – akár tapasztalataimat, akár személyes csacskaságokat – akkor várlak titeket sok szeretettel a:

metaoptika

blogon.

 

Záróvizsga a koronavírus idején | Iskola

Remélem, június 23-án azt írhatom, hogy sikeresen lezártam életem egy meghatározó részét. Miután azon túl leszek, igyekszem majd megírni mindenféle „utána” tapasztalatomat – ez persze akkor is igaz, ha nem úgy sikerülne, ahogyan én azt szeretném. Viszont, most inkább arról írnék, hogy hogyan is élem meg ezt az egész helyzetet.

Sziasztok,

én Kinga vagyok és egy hónap múlva záróvizsgázom. [Amikor elkezdtem írni a bejegyzést éppen május 23. volt.]

03. lap – Hajas kérdések | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem is olyan régen – egészen pontosan kedden – egy nagy lépésre szántam el magam. Akik ismernek, tudják, hogy nyaranta a hajam egészen meghökkentő szokott lenni az elmúlt időszakban: vörös és narancssárga rejtett festés vagy éppen totál látható. De ez nem újkeletű nálam – habár azt hozzátenném, hogy nagyon festetni a hajam nem volt szokásom, egy ideig.

1996-ban megszülettem sötét hajjal, ami aztán nem sokáig maradt meg – kiderült, hogy tipikus sötét babahajam volt, ami kikopott és a helyét átvette a hajszínem. Egészen 14 éves koromig szőke hajszínnel voltam ismert, amit nagyon szerettem, hiszen aputól örököltem. Aztán 14 éves koromban hirtelen elkezdett sötétedni, habár még mindig szőke volt, de már mindenki barnának mondta, ami engem rettenetesen zavart.

Mint bizonyára tudjátok, a hajszín – hacsak valaki nem festeti be – azért eléggé állandó. Barnából ritkán lesz hirtelen szőke vagy éppen vörös; s így van ez a szőkékkel is. Apukám haján láttam már az elkerülhetetlent, hiszen az ő haja is besötétedett idővel, azonban én láttam, hogy ő szőke – egészen sötétszőke – és ezért tudtam, hogy én is az maradtam. Ergo, ha tőlem megkérdezték, hogy milyen színű a hajam én magabiztosan vágtam rá, hogy szőke – legtöbbször kinevettek.

Szóval 2011-ben, amikor betöltöttem a 14. életévemet elértem egy olyan pontra nyár elején, hogy nem éreztem magamat magamnak. Ekkor még nyomokban tartalmazott látható szőkeséget a fejem, de már inkább tűnt melírosnak. (Fun fact: apukám hajszínét, anyukám hajszerkezetét örököltem. Ez azt jelenti, hogy szőke hajszínhez párosul egy sokhajúság, vastag szálakkal és természetes melírral.) Anya, mivel látta, hogy egyre inkább kezdem elveszíteni magam – és apa is emlegette, hogy valamit kezdjünk velem, mert én szőke vagyok, nem barna – első alkalommal bemelíroztathattam a hajam.

Most, 2020-ban viszont eljutottam oda, hogy megtaláltam azt a se nem túl sötét, se nem túl világos hajszínt, ami talán illik hozzám. Én teljesen meg vagyok vele elégedve és olyan lett, amilyent elképzeltem. A hossza azért változott végül, mert túl sok hajam van és gyakorlatilag minden nap fájt a fejem annyira húzta hátra. Szóval, ha sokat fáj a fejetek és hosszú a hajatok, lehet, hogy ez az oka.

Az első kép az előtte, a második pedig az utána. Mivel nem ugyanonnan lett fotózva a két kép, így az utána esetében kicsit csalnom kellett - azért van az alján a fehér csík.

Fülszöveg | Bloggerjáték 2020

A blogzaholic nevezetű csoport – ami azért jött létre, hogy a bloggereket kicsit aktivizálja – kitalálta, hogy létrehoz egy blogger játékot (amit én szívből remélek, hogy hosszú utat fog bejárni és sokáig fennmaradni) és én úgy gondoltam, hogy szeretnék ebben részt venni. Hogy mi is ez az egész? A blog nevére kattintva egészen pontosan megkapjátok az információkat az aktuális játékról és a Blogzaholicról is.

Úgy döntöttem, hogy a Bloggerjátékot ezen a blogomon fogom folytatni, kivétel, ha valami nagyon könyves/filmes/sorozatos/játékos téma nem kerül elő – azokat továbbra is a metaoptikán fogom közzétenni. Az írásos és személyesebb jelelgűeket viszont itt – kivételt jelent ez alól, ha konkrét történetet kell írni, azt a Stella L. Brandy történetei blogon fogom megosztani. Az előző feladatok, amiket kitöltöttem:

Január: Blog vs. vlog

Február: Párkapcsolat manapság

Májusi téma:

Fülszöveg

02. lap – 8 évvel ezelőtt | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő bejegyzésem, de a háttérben folyamatosan készítem a történetes blogom ugyanolyan kinézetét, hogy passzoljon ehhez meg a metaoptikához (igazából a design része már készen is van), és ahogy nézegettem a 42 másik blogom (amiket meg akarok szüntetni, ezért is nagy meló a háttérben lévő munkálatok) megláttam ezt:

Bizony!

8 éve ilyenkor megkaptam az első oklevelemet a középiskolában, ami egy novellaíró versenyen való szereplésemért kaptam. Az az igazság, hogy azért lettem különdíjas, mert bizony nekem fogalmam sem volt a követelményekről. Az történt ugyanis, hogy az osztályfőnököm megkérdezte tőlünk, hogy ki szeretne részt venni novellaíró versenyeken és én jelentkeztem, ekkor adott egy országos versenyhez elérhetőséget és megemlítette, hogy az iskolai versenyre is beadhatnám, aminek a határidejét elárulta. Mivel mindkét dátum eléggé közel volt egymáshoz, így úgy döntöttem egy novellát írok és azt mindkét versenyre beadom. Végül az országos versenyre nem sikerült beadni időben (Posta…) és utólag kiderült, hogy az iskolaira meg volt oldalszámkorlátozás – én kis kilencedikesként csak az osztályfőnökömtől reméltem információkat, ez kimaradt akkor.

Szerettem azt a novellát, tudjátok olyan első komoly történet gyanús volt – merthogy megfordult a fejemben egy családregény is ezzel kapcsolatban. (Igazából nagyon szeretném megírni és valamikor egész biztos neki is kezdek, aztán lesz belőle ami lesz.) Ez volt az én első saját novellám azt hiszem, ami tényleg mellőzött minden fanfiction vonást. Igazából, ha elővenném a vázlataimat, akkor rögtön eszembe jutna minden és tuti, hogy eltöltenék azzal napokat, hogy átírjam a sok logikai bakit.

Ha esetleg érdekel Titeket, hogy mi is volt ez a novella, akkor majd a Stella L. Brandy történetei blogon keressétek meg a 365 lap oldalt és ott A kitaszított család címmel olvashatjátok is. Ha úgy gondoljátok, írjatok majd egy kommentet, hogy nektek hogy tetszett. Remélem, 2 év múlva esetleg az első fejezetket oszthatom meg a regényváltozatból, de addig marad a novella.

Köszönöm, ha elolvassátok! Vigyázzatok magatokra!

01. lap – Új kezdet | Napló lapok 2020

Sziasztok!

Úgy érzem, tartozom néhány szóval és ebbe beletartozik az is, hogy nem kérek elnézést, mert ez egy elsősorban személyes blog és itt úgy érzem, mindennek megvan a maga oka – az eltűnésnek is. De újra itt vagyok, egy jelenleg átalakult és üres blogon, ami tele van felfedezésre váró sarokkal. Erről mindenképpen szeretnék majd mesélni nektek, mert valljuk be: ha nem egyértelmű a tájékozódás, akkor abból mindenki csak vesztesként kerülhet ki. De mindenek előtt kicsit mesélek az elmúlt időszakról, de tényleg csak kicsit, hiszen különben miről írnék legközelebb?

Az úgy alakult, hogy az utolsó bejegyzésemben arról meséltem, hogy a metaoptika blogomat nyomogattam, hogy nagyon csinos legyen és végül eljutottunk ma odáig, hogyha valaki feltéved arra az oldalra, már egy egészen más design tárul a szeme elé. Ehhez a designhoz nagyon hasonló, s ez nem is véletlenül van így – de annyit elárulok, hogy ott előbb történt meg a nagy átalakulás.

Történt még az is, hogy tényleg munkát váltottam – s, emiatt elmaradásban is vagyok a Bloggerina menüpontban. Ez a munka másmilyenebb és nem is annyira informatikai, mint mondjuk az előző, de meg kell mondjam, rendkívül élvezem. Először kicsit féltem, mert azt se tudtam mit is kell tulajdonképpen csinálnom majd, a segítségnyújtáson kívül. Na, jó, inkább attól féltem, hogy képtelen leszek megtanulni azt a sok mindent, amit láttam a munkahelyem honlapján. De két hét telefonálgatás után (akkor voltam ott öt hónapja), hazaküldtek minket, hogy akkor otthoni munkavégzés – mélyvíz a javából, mondhatom. Nem vagyok még profi és néha kétségbeesek, de ez jó hely – nekem legalábbis a kedves kolléganők, akikkel egy szobában ülök és a kellemes munkakörnyezet nagyon bejön.

Oh, csak, hogy kicsit meséljek még a tanulásról is – bár arról aztán bőven lenne mit mondanom – nos, leabszolváltam. Jó lett volna januárban megszerezni a diplomát, de volt egy tárgyam, amit másik intézményben hallgattam és annak elfogadtatása kicsit hosszabb folyamat volt. De most, hogy befejeztem a szakdolgozatom – jöhet az átnézés, a hibák javítása… – úgy érzem, megérte. Az más kérdés, hogy a jelenlegi helyzet nagyjából olyan jó hatással van a fősulimra, hogy semennyire… Komolyan, így, hogy leabszolváltam gyakorlatilag nulla információ jut el hozzám és így kicsit nehéz bármit is intézni. Szorítsatok, hogy júniusban sikerüljön a záróvizsga, mert különben szerintem nekem nem lesz diplomám.

Uh, ehhez a témához tartozik nekem – nektek biztosan nem –, hogy: Ti mit fogtok először csinálni, mikor végre újra mindent szabad? Én elmegyek és beköttetem a szakdolgozatom, mert az nem járja, hogy nekem ne legyen egy csini és drága könyvem, amit mutogathatok majd az unokáknak is. Főleg, hogy blogolásról szól, gondoltátok volna, hogy egy informatikus a blogolásról is írhat szakdolgozatot?

Még mi történt velem az elmúlt időszakban? Talán az, hogy végre kezdek helyre jönni lelkileg, bár ez a helyzet nem annyira jó hozzá. De már nem járok haza sírva a munkahelyemről és a volt munkahelyem is elfelejthetem végre. Azért jó ez a home office dolog, mert így az utódom nem ír – vagy ír, csak a spam mappába kerülnek a levelei? Hm, nem, nem hinném, hogy mostanában írt volna, mert legutolsó beszélgetésünk után kellően emlegette anyukámat, pedig én nagyon kedves voltam. Azért még foglalkoztat a múlt, s szerintem ez nagyjából így is van rendjén. Mostanság mondjuk pont többször kerül elő a téma itthon, hogy mi van az ottaniakkal – de ez a helyzet miatt, s nem a nagy kedv miatt történik.

De, hogy egy kicsit meséljek a designról is, hiszen magamról még fogok hangot adni, kezdjük a miérttel.  Aztán folytassuk minden mással, hogy minden tökéletesen rendben legyen és megismerjétek ennek a pasztellcsodának a megvalósulását.

Miért lett megint lecserélve a design? Mert megtaláltam magam végre és rájöttem, hogy én szeretem, ha csak ilyen egyszerű vagyok. Igazából a szakdolgozat blogom miatt egy visszafogottabb kinézetet találtam ki és annyira megtetszett az, hogy a metaoptika blogomat átalakítottam hasonlóvá. Aztán rájöttem, hogy sokkal szívesebben megyek fel oda, mint mondjuk ide és ez nem azért volt, mert az könyves ez meg személyes blog.

Mostantól mindig napló lapok lesz a bejegyzés címében? Nem, így a személyes bejegyzéseimet fogom jelölni. Sőt, számozás is csak az olyan bejegyzéseknél lesz, amik mondjuk személyesebb jellegűek – ebbe beletartoznak a blog életét befolyásoló hírek is – mivel kíváncsi vagyok, az év végén hány nap sikerül írni.

Mi történt a régi bejegyzésekkel? Semmi, a háttérben folyamatosan frissítem a megfelelő besorolásba, a személyes ügyek pedig átalakulnak és a megfelelő évszámos Napló lapokba bekerülnek. Nagyon szeretném átnézni a régiségeket, mert biztos vagyok benne, hogy többet át tudnék rakni másik blogomra (például metaoptikára).

Mik a szűrések oldalt? Úgy gondolom, címkékkel jobb szűrni, ha az ember elér egy bizonyos bejegyzésszámot. Elhelyeztem egy gyors keresést, hogyha valaki esetleg konkrét bejegyzést keres. Lehet, hogy a későbbiekben lesz majd egy tartalomjegyzék, de jelenleg egy olyan frissen tartása jelenleg nem fér még bele az időmbe. Szűrni viszont jól lehet majd reményeim szerint és így bármilyen téma, ami esetleg érdekel Titeket, több érdekességgel szolgálhat. Keresni amúgy a blogarchívumban alul is lehet, illetve a fejléc alatt az évekre lehet szűrni.

Remélem, ez a kinézet is elnyeri tetszéseteket. Nemsokára jelentkezem még, de most elköszönök, mert a szakdolgozatírás nem kímélte a kezem és az utolsó napra egy kellemes kis ínhüvelygyulladásom lett. Ti vigyázzatok magatokra, és esetleg írjátok meg veletek mik történnek mostanság, hogyan élitek meg ezt a helyzetet vagy bármit, amiről esetleg olvasntáok itt a blogon.

Napló lapok | 02. nap

2019. 08. 20.

Oké, a mai nap a nagy semmivel telt. Nyomkodtam kicsit a metaoptikát aztán folytattam, amit tegnap elkezdtem (egy rendszerező módszert, hogy lássam, mely bejegyzések hol tartanak és mik vannak készen). Aztán nagyjából tényleg ennyi. Nem olvastam, nem írtam könyvértékelést.

Hm, ja, a napom legfőbb részét az tette ki, hogy beszélgettem Párommal a jelenlegi munkahelyemről. Illetve az ő jelenlegi és jövőbelijéről. Meg természetesen arról, hogy mit csinálunk a héten és milyen feladatok várnak ránk. Illetve megegyeztünk arról is, hogy habár a nyár gyorsan elszaladt, az őszt még kihasználjuk a városban való sétálgatásra.

Számomra meglepő, hogy milyen gyorsan eltelt ez a nyár. Igazából hiányzik az, hogy mondjuk kicsit úgy legyek, hogy a naptáram, az excel meg néhány információ, hogy lássam: mikor mik lesznek. Például a szabadságaim száma (ami még számomra is rejtély, de remélem, hogy lesz 4 nap, amiket ki tudok venni a két ünnep között majd, a nagy család miatt).

Erről jut eszembe: szerintetek mire elég 20 nap? Így a közoktatásban nagyon sok lehetőségem nincs, szóval érdekelne, hogy vajon mire lesz elegendő 20 nap. Mondjuk az, hogy esetleg 2 hétre elmehetek majd nyáron szabira nagyon vonz.

Azt hiszem, a megszokottság hiányzott a nyárból. Minden, ami miatt eddig húztam a szám, most hiányzik. A 2 hét Balatonon történő nyaralás a semmittevéssel és mégis utazásokkal. A későig fentmaradásokkal és a sok írással, olvasással. Azt hiszem, ezek hiányoznak nagyon.

Holnap munka, pénteken visszajönnek a tanárok. Holnap mondhatni a gépem elől nem fogok kimozdulni, mert fel kell vinnem 50 ember adatát a fénymásolókhoz. Mennyire fogják utálni ezt az egészet. Nem tudom, melyik vezető lesz bent, remélem a főfőnök, mert ezzel a kvóta dologgal kapcsolatban van kérdésem – amire nem voltunk felkészülve. De majd biztos megoldódik minden.

Úgy tervezem, hogy a nyár utolsó két hetét amúgy kihasználom arra, hogy elmenjek pl. a Lupára most már – eddig nem jött össze és ez azt jelenti, hogy ezen a nyáron eddig még nem fürödtem strandon. Illetve az úszást és a fallabdázást is szeretném beépíteni a hétköznapjaimba – nem akarok lusta lenni, s hátha jót fog tenni a blogos és szakdogás életemnek is.

Oh, szakdoga. Elolvastam az egységes tájékoztatót amiben az szerepel, hogy záróvizságra az mehet, akinek a záróvizsga időpontja előtt 2 héttel megvan az abszolutórium.  Nekünk a vizsgaidőszak januárban van, de a záróvizsga időszak is. Akkor most én nem diplomázhatok le januárban? Pedig már úgy kezdtem beleélni magam, hogy előbb túl legyek rajta, hogy a szülinapom már diplomásan teljen – aztán jöhet a névváltoztatás.

Na, mindegy. Ma még olvasok kicsit, aztán szeptembertől szerintem sajnos leredukálódik az olvasási lehetőségem – de aztán meg nagyon sok lesz. Kíváncsi leszek, mi lesz holnap – Párom esetében még inkább kíváncsi vagyok. És Páromról jut eszembe, hogy semmiképpen sem szabad elfelednem, hogy a kirát meg az adafort fel kell majd tennem és nem tudom, hogyan kell, mert eddig csak egyszer láttam, hogy hogyan megy és az tavaly év elején volt.

Napló lapok | 01. nap

2019. 08. 19.

Úgy gondoltam, hogy egyfajta naplóbejegyzés-sorozattal elkezdek visszatérni. Szóval, igen, első nap. Valószínűleg azért kezdtem el ezt írni, mert annyi mindent szeretnék csinálni és valamiért ez nagyon akadályoz abban, hogy tényleg is csináljam őket. Túl sokat akar a szarka esete áll fenn.

Leginkább amúgy könyvértékeléseket akartam írni, mert kiolvastam pár könyvet, amiről akarok írni – és tudnék is mit – viszont valahogy, amikor leülök a gép elé, akkor hirtelen egy csomó másik dolgot is elkezdek csinálni. Na mindegy, igyekszem azért megírni őket, szeretnék majd tényleg visszatérni a bloggerlife-ba. Van mesélni valóm.

Az elmúlt hetek is megérnek egy misét, és készül is róluk bejegyzés. Illetve ami miatt kifejezetten elkezdtem ezt a naplóbejegyzéses dolgot az nem más, mint: úgy érzem, kezdem elveszíteni magam néha és kell valami, amit visszaolvasva láthatom, mi siklott félre. Mármint, boldog vagyok és az életem nem kezdett el lejtmenetbe menni – s mégis. Munka-mizéria cikket írok.

Ma amúgy rájöttem, hogy a metaoptika blogra a „rovat” képeket majd át kell alakítani, mert mikor készítettem őket még nem voltam biztos a kinézetben és így a polcon csúnyán jelenik meg a kép. Illetve azon a blogon valószínűleg holnap befejezem a sorozatnál a borítók feltöltését és kitaláltam oda még pár dolgot. Ti például a szerzőkön és sorozatokon kívül milyen csoportosítást látnátok szívesen? (Oldalt láthatjátok, hogy elég sokféle standard besorolásnak eleget teszek már, de külön oldalon való gyűjtésre gondoltam.) Én most a szerző szerintire gondoltam, hogy azt mindenképpen megcsinálom.

Páromtól kaptam egy Dolce Blocco Joy calendart és alig várom, hogy elkezdjem használni – a hétvégén egészen biztosan elkezdem beírni azokat, amiket már tudok. Például az első napomat az új helyen és a szakdolgozat valamint záróvizsga fontos dátumait. Mert bizony, ha minden jól megy akkor én januárban záróvizsgázom. Jó kis félévnek nézek elébe: a próbaidőm az a 3 hónap, amikor az utolsó félévem zajlik egy záróvizsgával egybekötve. De erről bővebben fogok majd mesélni, ígérem.

Sokat gondolkozom azon, hogy elkezdek vlogolni, de szerintem béna lennék benne. Illetve azon is elgondolkoztam miután beadtam a felmondásom, hogy vajon engem is elbúcsúztatnak-e. Ja, és valószínűleg a munkahelyem történetében én vagyok az első, akinek kötelező ledolgozni a két hónap felmondási időt, és azt a pár napot októberből nem kapom meg elengedve – ami igazán nagy kár, hiszen akkor a szakdogámmal tudnék foglalkozni. Ja, a szakdogámtól nem félek, van egy témám és írni tudok – vagyis rizsázni, nekem szerintem a maximum oldalszám az, ami nehezen lesz tartható.

Lassan kiolvasom az Off-Campus sorozatot Elle Kennedytől, pedig sokáig (3 nap) olyan olvasási válságban voltam, hogy csak teszegettem a könyveket és nem volt kedvem semmihez. Elle Kennedy viszont berángatott egy őrületes vidámparkba, ahol van minden. Többek között eme sorozat tagjairól is szeretném végre megírni az értékelést. Illetve Colleen Hoover eddig elmaradt könyveiről is – amit mind olvastam, csak… Amikor a Túl későt ma a kezembe fogtam elfogott egy érzés, hogy újra akarom olvasni. Igen, egy pszichothrillert.

Na mindegy, majd holnap mesélek, hogy végül is, miként alakult az este a Mamma Mia 2 megnézése (vagy századszor) után. Kíváncsi vagyok, vajon hány napig bírom ezt a naplózást. Szeretnék 365 napot.

Évértékelő 2018 - Búcsú?

Sziasztok Utazók!

Sok bejegyzést olvastam, amiben a bloggerinák kiemelik, hogy ők például mennyire utálják, hogy nincs egy folyamatos jelenlét néhány blognál. És persze, megértem, hiszen én is szoktam sajnálni, amikor egy rendszeresen olvasott blogomon mindig csak bocsánatkérésekbe ütközöm.

Most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy egyszerűen nem tudom, mit csináljak. Írom a bejegyzéseket és szeretem őket írni, azonban egyszerűen úgy érzem, nincsen időm. Tudjátok, amikor a munka-suli-magánélet trióba a szórakozás már alig fér bele. Jobban mondva, elkezdtem téli spájzolni. Megírtam csomó bejegyzést, elkezdtem csomó bejegyzést és aztán bimm-bumm olyan dolgok történtek, amik eléggé megterheltek.

Pedig igenis akartam írni ide. De sajnos, úgy érzem, kicsúszott a kezeim közül a gyeplő. Beidőzítettem a három recept bejegyzést, amik majd megjelennek és, ha úgy hozza az élet, jövök még egy nyaralós bejegyzéssel is, de most egy időre eltűnök. És, amikor visszatérek, remélem, minden szuper lesz.

Úgy érzem, kicsit jobban szeretnék koncentrálni a saját történeteimre és a könyves blogomra. Így az alábbi két blogon fogtok megtalálni az elkövetkezendő időkben:

metaoptika

újranyitás: terveim szerint január/február

Unatkozó (ex)Gimnazista történetei

nyitás: 2019

Viszont, hogy ne csak szomorú híreket, meg jövőbeli megnyílásokat osszak meg veletek, arra gondoltam, egy évértékelő bejegyzést írok ebbe az ideiglenes búcsúba. És, mivel a könyves blogom jelenleg inaktív (mert egy csomó dolgot kell még feltölteni rá, amik félig már fel vannak töltve), így a könyves dolgokat is itt osztanám meg.

Könyvek

Úgy alakult, hogy az idei évben 291 könyvet sikerült beszereznem. Ennek háromnegyedét nem vettem, hanem kaptam – ez azért nem semmi, igaz? Mondjuk elég keveset olvastam belőlük, de összességében 11%-ot (33 db) olvastam ki – ebben benne van az is, ha a korábbi évek valamelyikében olvastam ki és most szereztem be (újra) a könyvet, de a legtöbbet azért mégiscsak idén olvastam ki.

Hogy melyik hónapban mit is sikerült beszereznem? Ide belinkelem a Molyos bookhaul bejegyzéseimet, így egyszerűbb lesz – már, amelyik hónapban csináltam.

Január bookhaul

Február bookhaul

Március bookhaul

Április bookhaul (26 db)

Május bookhaul (12 db)

Június bookhaul

Július bookhaul (13 db)

Augusztus bookhaul (12 db)

Szeptember bookhaul

Október bookhaul

November bookhaul (21 db)

December bookhaul

Idén 52 könyvet olvastam ki, amiket ITT megtekinthettek. Kicsit azért kiemelnék pár információt – azaz legszebb borító és hosszok.

Az idei év első olvasmánya egy újraolvasás volt és ráadásul ez most át is lógott a múltévből: Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban.

Az idei év utolsó olvasmánya pedig egy űropera volt, azaz R. A. Salvatore: A klónok támadása.

Leghosszabb kötet: 1192 oldal (Diana Gabaldon: Őszi dobszó)

Legrövidebb kötet: 46 oldal (Szepes Mária: Pöttyös Panni)

Az év csalódása: Kékesi Dórától a Holnap érintése, pedig én igazán szerettem volna szeretni.

Az év legjobbja: Allison Patakitól a Sissi – Az ifjú császárné

A legszebb borító: ez szintén a Holnap érintése, ami ezzel nyert meg magának és emiatt landolt a kosaramban

Érékelt könyvek: 41 db és ebből 24 szövegesen értékelt, nem csak csillagozott.

Jövőre már a könyves blogomon lesz egy ennél terveim szerint sokkal részletesebb évösszegző – de ide most ez is megfelel. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy jövőre mennyi könyvvel fogok gyarapodni. És olvasni. És értékelni.

december 29-én elkészült a faltól-tetőig polcrendszerem, apukám kivitelezte a terveim

Magánélet

Hát, idén sem kérték meg a kezem, de idén is egy csodálatos nyaralást tudhatok magam mögött. Munkába álltam és Párom is állást váltott. Mindketten megéltünk egy nagyon rossz időszakot idén, de szerencsére nem egy időben és így nincs nagy gond – egymást tudtuk támogatni.

A legjobb mégis, hogy úgy érzem, hogy végre a jó irányba tartó sínre tévedt a vonatom. Jövőre lesz a harmadik évfordulónk Párommal, de én úgy érzem, már sokkal régebb óta együtt vagyunk. Jövőre, ha minden jól megy, összeköltözünk – igaz csak albérletbe. Erről mindenképpen szeretnék írni, szóval lehet, lesznek a blogon bejegyzések róla, de semmiképpen sem tudok visszatérni teljes valómban – de ha türelmesek lesztek, elég sok bejegyzést tartogatok számotokra.

Jövő évi célkitűzések

- összeköltözni Párommal

- esetleg egy lánykérést megélni

- lefogyni 3 kg-t legalább

- Timiék esküvőjén boldogan részt venni

- visszatérni ahhoz, hogy egy liter vizet minimum megigyak naponta

- hasizmozni minden nap

- márciustól kezdve kialakítani a saját életstílusomat Párommal

- több zöldséget enni (oh, március úgy várlak)

- kiolvasni 50 könyvet legalább

- elkezdeni angolul olvasni

Hirtelen ennyi jutott eszembe – bizony és ez csak a kezdet. Mert szeretném, ha az életem kicsit fittebb lenne – az is eszembe jutott, hogy Regivel elmenni jógázni, mondjuk. Illetve szeretnék kicsit karcsúsodni is, úgy, hogy jól érezzem magam a bőrömben – és nyáron csinosan álljanak rajtam a ruhák.

Nektek mik a céljaitok jövőre? Milyen volt a karácsony? Miket kaptatok és adtatok?

Ezennel egy kis időre én búcsúzom tőletek. De remélem, a másik két blogom egyikén még találkozunk.

Stella L. Brandy

Ahoy! - Csokoládé és Limonádé bár

Információk

Logo (alá a facebook és a weboldal link), mellé az elérhetőségek és x-ben az étlap

A kis x-re a zárójelben kattintva az étlap elérhető.

Ahoy! (első kikötő) – 1053 Papnövelde utca 3. (x)

Ahoy! (második kikötő) – 1065 Lázár utca 3. (x)

Kinek ajánlom?

Azoknak ajánlom, akik szeretik a limonádét, forrócsokit, jegescsokit, gofrit. Illetve nagyon ajánlom azoknak, akik laktózérzékenyek, illetve a kazein érzékenyek is bátran betérhetnek – a gorfi laktózmentes! Ajánlom továbbá azoknak, akiket nem zavar, hogy ez egy nyüzsis hely, ahol csúcsidőkben bizony nem lehet meditálni.

Történetünk

Tudjátok, van az az érzés, hogy „Nekem ide el kell mennem!”, mert ez a hely az, ami rám vár. Mindez 2014-ben történt nyáron és akkor volt az, hogy Brigivel a nyakunkba vettük a várost újhullámos helyeket felkutatva – nos, ide pont nem jutottunk el. Fájt is érte a szívem, mert jeges fehércsokit kapni bárhol elég impossible.

Aztán az exemmel 2015-ben végre eljutottunk és az édes nedűt megkóstolhattam. Ekkor a gofrinak még híre-hamva sem volt, így első kóstolásra csak a csokit tudtam megízlelni. Aztán a hely szelleme annyira magával ragadott, hogy nem volt kérdés a visszatértem.

Az egyik legmeghatározóbb alkalom az volt, amikor a 20. születésnapomra elmentem az akkori barátommal, a szerelmemmel és a legjobb barátommal – igen, jól olvastátok – és kipróbálhattam a gofrit, valamint isteni finom, extrán édes csokit ihattam.

Aztán 2017. március 11-én az – akkor már hónapokkal azelőtt létező – új kikötőbe is ellátogattunk. Így vagyok olyan szerencsés, hogy mindkét helyről elmondhatom a véleményem és így eldönthetitek, melyik kikötőt szeretnétek meglátogatni.

Miért nem tudom itt hagyni a Bloggert?

Mint észrevehettétek én nem vagyok az a tipikus blogger már elég rég óta. Néha elgondolkozom azon, hogy talán nekem 5 évre előre meg kellett volna írnom mindent, és bumm aztán publikálni. De nem így tettem és így kicsit más tészta. Elgondolkoztam már rajta, hogy talán itt kéne hagynom a blogger társadalmat és majd egyszer visszatérni az összes eltervezett cikkel, ami valaha eszembe jutott.

Mégsem tudom itt hagyni a bloggert, csak időnként egy picit eltűnök – legalábbis úgy tűnik – aki viszont követi mondjuk a könyves oldalamat, vagy instagram oldalaimat tudja, hogy merre is járok. Nem szeretnék senkit etetni, mert olyan 428 bejegyzésem van készen, vagy éppen félig elkezdett állapotban. Mégis, akkor fogom publikálni őket, amikor aktuális lesz – például jönnek a gimnáziumi éveim személyesebb posztjai.

De annyi minden történik velem, pedig nem is gondoltam volna – és mégis. Például 5. félévemet„És te amúgy értesz hozzá?”.

kezdem majd a főiskolán – és arról is akarok jó sokat írni – és mellette úgy néz ki dolgozni fogok. Akarok írni erről, ahogyan arról is, hogy milyen érzés, amikor megkérdezik tőled – olyanok, akik tudják, hogy mit tanulsz – mikor bejelented, hogy rendszergazda leszel, hogy

Írom például a csopaki kirándulásunkról is a bejegyzést, amire jó visszagondolni – és nosztalgikus érzés már most arra gondolni, hogy majdnem egy hétig együtt éltünk. Írni tervezek olyanról is, ami enyhén politikai hangzatú (azonban egyáltalán nem szeretném, ha a politikai a kelleténél jobban belemásszon) arról, hogy minket Párommal hogyan érintett a létszámstop. És ha úgy jön ki a lépés még egy back to school – technical college edition is befigyelhet, mert egy műszaki/informatikai főiskolán lehet, kicsit másra van az embernek szüksége, mint mondjuk humán tudományterületen.

Ugyanakkor meg van írva nekem, egy egykoron sokatokat érdeklő Hogyan írjunk tanár-diák történetet? című bejegyzésem is; ahogy az Álom sorozat Lakás verziója – és érkezik a Ház, Munka és Esküvő is majd. Illetve van pár helyértékelésem is készen – bár van, ami már átdolgozásra szorul, mert nem feltétlenül előnyükre megváltoztatták az étlapot.

Annyi mindenről akarok Nektek írni, hogy egyszerűen képtelen vagyok itt hagyni a felületet – pedig aztán lehet, hogy amúgy tök hülyeségeket írok, amik senkit sem érdekelnek. Egy valamit azonban tudok, és ezért nem hagyom abba ezt a fajta hobbit – mégpedig, hogy nekem segít és talán egyszer, valamelyik bejegyzés másoknak is segít. Jövőre tervezem beindítani a blogjaim Facebook oldalát, mert úgy látom az instagram oldalam eléggé elérte a célját – és jó érzés, hogy ennyien követtek.

A következőben igyekszem elhozni a régóta ígérgetett mézes-mustáros csirkés palacsintatortám receptjét, ami sokatoknak megtetszett és szeretnétek látni a receptet, hogy Ti is megcsinálhassátok. Illetve még jön a GastroHobbin látott pikáns csirke Kicsilány-verzióját is; és jön majd a Párommal elkészített torta Húgica 19. születésnapjára. És akkor a TAG bejegyzésekről még nem is beszéltünk…

Látjátok? Nem tudom egyszerűen itt hagyni ezt a közösséget, viszont előre szólok, hogy igyekszem bejegyzéseket csöpögtetni, de lehet, hogy tényleges nagy visszatérésre már csak újévkor számíthattok – akkor viszont minden hónapban lesz bejegyzés, ez egyre biztosabb.

Érdekelne, hogy Titeket mi érdekelne legjobban? Receptet, helyértékelést vagy valami mást olvasnátok szívesebben? Szeretnétek esetleg régóta várt TAG bejegyzést? Vagy random akárhány tényt olvasni – mondjuk ötösével, mert jól kifejtettem őket? Írjátok meg nekem, mire lennétek kíváncsiak én pedig igyekszem elhozni nektek.

Újév - 2018

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Igazság szerint van egy bejegyzés valahol a világban, ami majd 2019. január 1-jén kerül majd posztolásra. De, én szerettem volna valami olyan újévi bejegyzést is közzétenni, ami látható és olvasható. Erre pedig egy amolyan év értékelő és egy éves „bakancslista” bejegyzést terveztem – bár a bakancslista miértjeire és pontosan mikéntjére majd január 1-jén fog fény derülni, ugyanis azokat a pontokat fogom kimásolni (elvégre ugyanarról szól a két bejegyzés majdnem).

Amit nekem hozott a Jézuska - 2017

Sziasztok!

Az utóbbi időkben a karácsony már nem ugyanaz, mint volt – sajnos már az itthoni értékek is megváltoztak. Tavaly például nyíltan megkérdezték tőlem, hogy baj lenne-e, ha a húgom kapná a nagyobb ajándékot (fényképezőgép), amire mondtam, hogy dehogy. Akkor még nem is számítottam arra, hogy a zsebpénz is nála lesz a több. Idén anyámmal közösen velencei utazást kaptak – ezért joggal hihettem, hogy idén az enyém a nagy ajándék. Persze, nem sajnáltam húgomtól azt, amit kapott, de az felháborít, hogy idén sokkal (komolyan, én akiről tudják, hogy kihívás szerint gyűjtöm a pénzt, aki nem kapott velencei utazást!) kevesebbet kaptam – annyira, hogy a perselyeimbe nem is tudtam tenni, mert akkor a páromnak nem tudtam volna szülinapi ajándékot venni, illetve könyveket magamnak, és most a könyveket választottam.

De örültem az ajándékaimnak, mert jórészt a listámról voltak – és habár ez egy B terv volt, az utolsó pillanatban, azért szuper dolog, hogy az eBay-es rendelés is érkezik, hogy a BuJomat szépítgessem. Lentebb az ajándékaimat fogom bemutatni, kisebb szövegeléssel – mert hülyeség volna csak kitenni képeket magyarázat nélkül.

Mézeskalács-adventi koszorú: 2016-ban készítettem Páromnak

Karácsonyi készülődés - 2017

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Egy gyors bejelentkezéssel tértem vissza hozzátok – már én is látom a fényt az alagút végén, nem is olyan sokára minden zh-mnak vége, tehát vissza tudok térni. De, hogy valami újdonságot is hozzak, egy karácsonyos bejegyzést hoztam nektek.

De nehogy azt higgyétek, hogy egy ajándéklistás bejegyzés készült – én most egy hosszú bejegyzésben mindenfélét összegyűjtöttem. Hogy mik is ezek azt lejjebb láthatjátok – ha nem érdekel egy rész, akkor csak ugorjátok át! (Oh, igen mint láthatjátok van tartalomjegyzék – ezt mindig is meg akartam csinálni és most sikerült!)

Hogyan #1

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Én, mint régi blogos szinte végigkövettem a HTML és CSS térhódítását. Azonban sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd esetleg csinálhatok valami nagy projektet. De igen, és ez a projekt megkövetel tőlem néhány dolgot. Valamint a saját blogom szépítgetését is szeretem a legprofibb módon megoldani. De vannak olyan problémák, amiket sok utánanézés, értelmezés után tudtam csak megfejteni. Hogy nektek ne kelljen ennyit kutatni, hoztam párat.

Dzseni: Beauty and Make up.

Ismerd meg a blogot!

Dzsenivel kezdek, mert ő hozta létre a csoportot – igen, az elején még én sem hittem volna, hogy egy olyan blogos csoport tagja leszek, ahol nem a hirdetések tömkelege szállingózik. Dzseni egy egyéniség, aki beauty dolgok által vezetve tudatosan kezdet el felépíteni egy blogot.

Fadeaway - Elhalványul

Sziasztok Unatkozó Utazók!

Most elhoztam nektek ezt a kritikát, de sajnos a blog írója azóta megszüntette az oldalát. Mindenesetre így nyaralás előtt (holnap kezdődik) ez lesz az utolsó bejegyzésem – nem mintha eddig sokat posztoltam volna az utóbbi időben.